Tibi környezetvédő létére sokkal jobban szereti a növényeket, mint az állatokat. Szerinte ennek racionális okai vannak, szerintem azonban egyedül a majomharapás-nyom az ujján.
Évtizedekkel ezelőtt ugyanis az osztály kivillamosozott a Nagyerdőre és meglátogattuk az állatkertet. Tibi a tiltás ellenére átmászott a korláton és a majmoknak a kerítésen keresztül benyújtotta félig elmajszolt csokiját. A legélelmesebb odaugrott, elkapta a kezét és az ujjával együtt beleharapott. Tibi úgy szabadult, hogy szembe köpte az emberszabásút. Én annyit észleltem az egészből, hogy egy arcon köpött majom vádlón bámul az osztályra. Igazgatói lett a dologból, Tibiben pedig forrt a bosszúvágy.
Nemrég közölte, hogy Debrecenből el kell költöztetni az állatkertet, mert a dögöknek túl nagy a légköri széndioxid kibocsájtása, így pedig csökkenthetnénk a város ökológiai lábnyomát. Kis gondolkodás után megkérdeztem, hogy miért nem veri inkább agyon mindet, de azt válaszolta, hogy az bunkóság lenne, úgyhogy csináljam én. Mondtam neki, hogy amennyiben az állatok életben maradnak, annyiban bárhová költöznek a légköri széndioxid kibocsájtásuk nem fog megállni Debrecen határában.
Szóval, ha valaki azt gondolja, hogy úgy fogja megmenteni a várost a klímakatasztrófától, hogy elüldözi innen a különféle beruházásokat, szeretném jelezni, hogy az életünkhöz szükséges javakat valahol elő fogják állítani. A mezőgazdaság, az ipar vagy a közlekedés által termelt széndioxid semmiben sem különbözik attól, amit a majmok, a macskák vagy az emberek lélegeznek ki, és bárhol kerül a légkörbe, nem fordul meg Mikepércs határában. Akkor sem, ha ott a nyanyák seprűnyéllel kergetik meg a gonosz arcú, harapós kis molekulákat.
-4.6692-