SZUVERENITÁS, VAGY MÁS NÉVEN NEMZETI FÜGGETLENSÉG
Mit is jelent ez a kifejezés? Nekünk, magyaroknak nagyon sokat. Hosszú évszázadokon keresztül próbáltuk itt a Kárpát-medencében megtartani, vagy visszaszerezni. Százak és ezrek adták az életüket érte, nem véletlenül. Egy nép számára ugyanis nem sok fontosabb dolog van. Az, hogy saját magunk dönthessünk a saját sorsunkról, a számunkra legfontosabb kérdésekről meghatározó országunk jövőjének szempontjából. A rendszerváltáskor úgy éreztük végre eljött ez a pillanat, innentől szabadon dönthetünk mindenről és ez a probléma végleg a múlté.
Napjainkban azonban azt kell tapasztaljuk, hogy bár nem fegyverekkel mint korábban, de komoly veszélyben van a nemzeti függetlenségünk. És ez a veszély az uniós bürokrácia, és az „Európai Egyesült Államok” tervét dédelgető brüsszeli elit részéről irányul felénk.
Mikor beléptünk 2004-ben az Unió-ba, az alap szerződés értelmében természetesen lemondtunk bizonyos területek fölötti önálló rendelkezésről, de ezek nem jelentettek súlyos korlátozásokat, nem fenyegették nemzeti létünket. Napjainkban azonban, ha nem is „fényes”, de új szelek fújdogálnak.
Konkrét politika nyomásgyakorlással, burkolt jogalkotással, a nekünk járó támogatások visszatartásával próbálnak bennünket rávenni, ha tetszik megzsarolni, hogy egyre több területen mondjunk le önrendelkezésünkről. Olyan területekbe szólnak bele Brüsszelből, ami az Unió alapszerződése szerint nemzeti hatáskör: oktatás, egészségügy, energiaszabályozás, a listát még hosszan sorolhatnám. Céljaik elérése érdekében nem riadnak vissza a nyílt jogsértésektől sem. Gondoljunk csak a Sargentini-jelentés elfogadásának körülményeire, ahol egyszerűen a tartózkodók szavazatait nem vették figyelembe, hogy meglegyen az általuk kívánt szavazati arány, vagy a migrációs kérdés esetében egyszerűen megkerülték az Európa Tanácsot, hogy számukra kedvező döntés szülessen. Az Egyesült Európáról vizionálnak, eljárásokat indítanak, mindent bevetnek, hogy célt érjenek.
Nekünk, magyaroknak azonban más az elképzelésünk. Mi a szuverén, a közös érdekek mentén együttműködő nemzetek Európájában hiszünk. Ezt képviseli a kormányunk, erre kapott felhatalmazást 2022-ben, immár negyedszer kétharmaddal. Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi brüsszeli vezetés alkalmatlansága miatt a világban egyre inkább teret vesztő Európa csak akkor lesz újra sikeres, ha visszatalál saját kulturális hagyományaihoz, ami nem holmi hajánál fogva előrángatott gender, woke, vagy más elméleten alapul, hanem a zsidó-keresztény kultúrkör évszádos fundamentumára építkezik.
Ne legyenek egy pillanatig sem kétségink! Erős ellenféllel állunk szemben, aki semmilyen eszköztől sem riad vissza. Fog indulni ellenünk eljárás, lesznek sajtóhadjáratok, bizottsági jelentések, és ahogyan a napokban Debrecenben a szuverenitás kérdésben előadást tartó Kocsis Máté frakcióvezető úr fogalmazott: még attól sem riadnak majd vissza, hogyha a jövő évben esedékes választásokon számukra kedvezőtlen eredmény születik, vagyis a Fidesz nagy győzelmet arat, akkor nem igazolják a szerzett mandátumokat.
Az az ország, amely lemond önrendelkezési jogáról, elveszett.
Velünk is ez történne, beolvadnánk és Európa egy jelentéktelen perifériája lennénk, amelyet Brüsszel által kinevezett helytartók kormányoznak. Volt már ilyen, csak az 1990 előtti évtizedekre kell visszagondolni. Hogy is fogalmazott Hobo erről a korszakról: „Uraink szolgák voltak….” .
A jelenlegi ellenzék ezt az utat követné, hiszen ők az 1990 előtti időszak szellemi örökösei. Minden megnyilvánulásuk ez irányba mutat.
Magyarországnak meg kell őriznie szuverenitását, mert csak így maradhat magyar, és hosszú távon sikeres. Mint oly sokszor most is mi lehetünk Európa számára a minta arra, hogy hogyan kell keményen kiállni saját nemzeti érdekeinkért. Ehhez azonban kellő felhatalmazást kell biztosítani azoknak, akik itthon és Brüsszelben folytatják e küzdelmet. Az itthoni megvan, a brüsszeli 2024 feladata.
()