A baloldali politikai üzeneteinek sosem állt útjában az igazság: kényük-kedvük szerint hajlítják, ferdítik addig a tényeket, amíg az érdekeiknek megfelel. Ez a stratégia addig tud azonban működni, amíg a politikai üzeneteknek van legalább egy minimális igazságmagva, amint már ez sem áll rendelkezésre gyorsan lebuknak a hazug állítások, kártyavárként dől össze a hamis érvelés. Ez történt Magyar Péter debreceni tűntetése kapcsán is.
Nagy problémát okozott az anyák napi politikai akció a baloldali médiában, mert még a baloldali sajtó többségének felületein is megjelent, hogy csak 7 ezer résztvevőt sikerült megszólítani, akiknek többsége Debrecenbe utaztatott politikai turista volt.
Pedig mennyire szerették volna, ha tényleg óriási, sose látott tömeggel lehetett volna telekürtölni a hazai politikai nyilvánosságot. Azonban, ha ez nem sikerült a való életben, nekiállt a hazugsággyár az alternatív valóság felépítésének. Ez nem is érdemelne külön említést, rutinmunka a baloldalon. Most azonban nem sikerült a tényeket meghajlítani, így maradt a könnyen megcáfolható hazugság, amivel sárba tiporták sokszázezer mai és egykori debreceni emlékeit és tetteit.
A „függetlenobjektív” Szabad Európa videójában Lakner Zoltán baloldali politikai kommentátor hazugsága, miszerint „Kossuth óta nem vittek ennyi embert utcára Debrecenben” annyira tetszett az elfogult szerkesztőknek, hogy nem is ellenőrizték, egyből a teljes adás címévé emelték, hiszen alátámasztotta az üzenetet, amit közölni akartak. Egy nagyon gyors online kereséssel persze ellenőrizhették volna, hogy például a 1956. október 23-án 30-40 ezres tömeg volt a cívisváros utcáin, amikor az országban először belelőttek a forradalmi tömegbe. Meg sem kell emellett említeni az világháborúk viszontagságai, az őszirózsás forradalom, a kommunista diktatúra majálisai vagy éppen a rendszerváltás eseményei alatt utcára vonulók tízezreit. Kossuth neve sok kattintást hoz, és milyen jó üzenetnek tűnhetett a baloldali megmondóemberek fejében, ha a baloldali slimfit Messiást a magyarok Mózeséhez hasonlítják.
Így tette újból Debrecent és az egykori cívisek emlékét politikai díszletté ismét a baloldal, szembe köpve a tényeket és a cívisek egykori áldozathozatalait csupán azért, hogy egy néhány percre rivaldafénybe vonja legújabb percemberét.