A Kondoros partján élt egy semmittevő, szakállas béka. Ritkán brekegett, de nem azért, mert berekedt, hanem azért, mert nem volt sok mondanivalója: ha a többi kétéltűvel összejöttek, hogy megvitassák a Civaqua második ütemét vagy a Zöld kódexet, általában kuksolt.
Néha valami furcsa hangot adott ki, hogy „akkuku-akkuku”, de ezt is csak azért, hogy mindenki lássa, ő nem csak zöld, hanem baloldali is. A közgyűlés fárasztotta, nem szeretett javaslatokkal előállni. Ha a brekiknek valami ötlete támadt, azt sohasem támogatta, mert úgy volt vele, hogy oldják meg, ahogy akarják, csak őt hagyják békén, nem fog ovikkal meg orvosi rendelőkkel bajlódni!
Egy nap épp a patak partján feküdt és nagyra tátotta a száját, hátha belerepül a szúnyog, amikor arra járt egy gyönyörű királylány. Azonnal észrevette a szakállast, és azt hitte, hogy az az ő szépségén csodálkozott el ennyire, ezért a kezébe vette és megkérdezte: „Hogy hívnak?” „Mándi László vagyok, a baloldal közös polgármester-jelöltje és éppen szúnyogot irtok.” – válaszolt a kétéltű. A királylány nagyon meglepődött, és azt kérdezte: „Hogy kerültél ide?” „Engem a gonosz Zorbán elvarázsolt, de ha megcsókolsz, én leszek Debrecen polgármestere!” – felelte. „Nem lenne ez túl nagy ár egy csókért?” – kérdezte a kacagva a meseszép királylány és otthagyta a semmittevő békát a patak mellett, szúnyogot írtani.
Ha valaki mégis úgy véli, hogy Mándi László alkalmas Debrecen vezetésére, akkor menjen ki a Kondoros partjára és ajkaival törje meg az átkot, hátha polgármestert varázsolhat még belőle!