Az ember természetes ösztöne, hogy szereti gyermekét. Azért törekszik harmóniára környezetével, hogy gondoskodjon utódai jövőjéről. A klímaaktivisták pedig arra szólítanak föl bennünket, hogy a harmónia érdekében csökkentsük ökológiai lábnyomunkat. De mit mér egy újszülött ökológiai lábnyoma? Hogy első lépései mennyire fájnak a Földnek?
Azt gondoljuk, hogy a klímaaktivizmus mélyen gyökerezik humanista hagyományainkban. De vajon humanistának tekinthetünk-e valakit, aki nem szereti az ember gyermekét?
Sokat olvashatunk róla, hogy a baloldali aktivisták arra biztatnak mindenkit: ne vállaljon gyermeket, mert nagy az ökológiai lábnyoma. Inkább meg se szülessen, hiszen milyen jövője lesz szegénynek!
És sok fiatal a klímaszorongás miatt nem vállal gyermeket. Nem valamilyen valós félelem miatt, hanem azért, mert szorong – a klímaválság miatt tárgy nélküli, általános fenyegetettségérzet gyötri.
Debrecenben is arról tart rendezvényt az Amnesty International és az Alternatív Közösségek Egyesülete, hogy miként hat a klímaváltozás a közösségeinkre. Mérgezik városunk légkörét, hogy a szorongás átjárja a fiatalok lelkét. Azért, hogy bűntudattal gondoljanak saját ökológiai lábnyomukra. És mégis, mit mér egy ember ökológiai lábnyoma, amivel eltiporja a biodiverzitást, árt az ausztrál őslakóknak, és amely már azelőtt bűnössé teszi, hogy kicsiny talpára állna?
Nos, az ökológiai lábnyom egy gazdaságpolitikai kifejezés. Általában hektárban adják meg, és abból számolják ki, hogy valakinek az életéhez mekkora területet kell megművelni.
A baloldal úgy gondolja, hogy egyrészt ma túl nagy ez a terület, másrészt igazságtalanul van elosztva. Vagyis ők majd a fenntarthatóság szintjére csökkentik és igazságosan elosztják az életünkhöz szükséges javakat. Ezt hívják kommunizmusnak. Ehhez kevesebb emberre lesz szükség és olyanokra, akik elfogadják, hogy a kommunizmus okozta nélkülözések nélkül még nagyobb baj következne be: a klímaapokalipszis.
A baloldali zöld mozgalmak célja tehát városunkban is a hatalomátvétel megszervezése és az ezzel járó nélkülözések megmagyarázása. Az ökológiai lábnyom egy újszülött életét gazdaságpolitikai egységekkel méri. Nem az emberből, annak biológiai és közösségi szükségleteiből indul ki. Nem humanista. A baloldali zöld mozgalmak emberellenesek. Céljuk nem az, hogy harmóniában éljünk környezetünkkel. Őket nem a gyermekeink jóléte, hanem a hatalmi viszonyok és a gazdasági berendezkedésünk megváltoztatása érdekli. A baloldali klímapolitikán csupán máz a zöld szín. Vörösek, akik már azelőtt eltipornák a gyermeked, hogy megszületne, csak azért, hogy javait megkaparinthassák.
-4.6692-