A budapesti Szikra Mozgalom aktivistái Debrecenben karácsonyfát állítottak egy lakatlan ház elé. Ez az ünnepi, mélyen emberi gesztus egy rászoruló, de szerencsére csak elképzelt család számára ígért otthont. Olyan család részére, amelyik jelenleg, a hazai kapitalista viszonyok között fedél nélkül tengődne. Az ünnepekre készülve bizonyára sokakat megérintett ez a szép és elgondolkodtató cselekedet.
Kitekintünk az ablakon, és önkéntelenül eszünkbe jut, hogy vannak, akik az utcán fáznak. És tudjuk, hogy akadnak üres lakások a városban, hiszen a nagyiét sem adtuk ki. Miután elment, megmaradtak bútorai, ruhái és könyvei, préselt levelekkel a lapok között, amiket az unokáknak gyűjtött. Nem volt szívünk kidobni semmit. Arra gondoltunk, hogy ha majd a gyerekek leérettségiznek, lesz egy ingatlan, amiben önálló életet kezdhetnek. Persze csak akkor, ha nem költöznek bele önkényes házfoglalók, akik átadják a hontalanoknak. Olyanoknak, akiknek jelenleg, a hazai kapitalista viszonyok között ugyan nem jutott fedél a fejük fölé, de a nagyi bútorait azért a piacon értékesítenék. Láthatunk erre példát, nem is olyan távol, hiszen Németországban is ezt teszik a bevándorlók érdekében. Szóval lehet, hogy ez a gesztus mégsem olyan nemes. Ezek után pedig fölmerülhet bennünk a kérdés, hogy kinek a fejéből pattant ki a szikra?
Bizonyára senkit sem lep meg, hogy nem debreceni civilektől ered az ötlet. A lakhatási válság kifejezés a baloldali, utópisztikus eszmék bajnokaitól származik. Saskia Sassen volt közülük a legeredetibb, aki a globális városokban a kirekesztés és a kapitalizmus kapcsolatát elemezte. David Harvey pedig – aki szintén nyíltan marxista – Lázadó városok című könyvében továbbgondolta ötleteit és a kapitalizmus elleni harcról írt. Szavaikat tett követte. Henri Lefebvre, a Francia Kommunista Párt politikusa, számos kortársával és hasonló csoportosulással együtt a „városhoz való jog” elvét hirdette és nemzetközi mozgalmat indított. Önkényes házfoglalások, kisajátítások, tüntetések és felfordulás járt a nyomukban.
A Szikra tevékenysége része annak a szélesebb nemzetközi marxista hálózatnak, amely a globális társadalmi rend átalakítására törekszik. Ezek az eszmék és mozgalmak nem veszik figyelembe a helyi közösségek valós igényeit, és több kárt okoznak számukra, mint amennyi hasznot hajtanak. A nemesnek tűnő ünnepi gesztus a magántulajdon szentségének lerombolására irányul. Ezek az emberek nem az elesettek ügyét kívánják szolgálni azzal, hogy elképzelt családoknak állítanak karácsonyfát, hanem internacionalista csapatok előőrseiként próbálják megnyerni maguknak a kellően hiszékeny emberek bizalmát. Ahogy az ötvenes években tették, most is elvennék a nagyi lakását. Ne feledjük Margaret Thatcher szavait: „A szocialisták mindig szívesen adnak a máséból.”
4.6692