Kedves Kishúgom!
Gyermekkorom egyik kedvelt helyszíne volt Vilma mama hatalmas kertje. Így május táján érett a földieper, a korai cseresznye és a pöszméte is kezdett már savanyodni.
Legjobban azonban a korai zöldségeket szerettem. A sárgarépát, karalábét, zöldborsót, retket, sóskát nyersen úgy ettük, mint ahogy a mai gyerekek a chipset. Nagyon kedveltem a friss fűszernövények illatát, különösen kaporét. A kertben külön fűszeres sarok volt, amelyben borsikafű, lestyán, kakukkfű, zsálya, bazsalikom, menta, máriatövis, rozmaring minden évben nőtt. (Lakodalmak alkalmával régen a vőlegény és a vőfély ruháját is rozmaringággal díszítették, ami rendszerint Vilma mama kertjéből származott.)
Szombaton nagyon szép friss kaprot vettem a piacon és dübbencset sütöttem. Fél kiló lisztet átszitáltam, hozzáadtam pici cukros tejben felfuttatott 2,5 dkg élesztőt és 4 dl langyos tejjel dagasztani kezdtem. A dagasztás végén apránként 3 dkg olvasztott zsírt dolgoztam a tésztába. Háromszor hajtogattam, pihentettem. A hajtogatások alkalmával zsírral lekentem a kinyújtott tésztát, majd finomra vágott kaporral bőven meghintettem. Tepsibe helyezés után éles késsel hat részre osztottam, és megkentem házi tejföllel. Kelesztés után gőzös sütőben sütöttem.
A dübbencset sohasem vágtuk késsel, hanem a vágások mentén törtük. Egy darabot megettem, s mivel Cirmike nem szereti a kaprot, a többit betettem a fagyasztóba. Így bármikor is látogatsz el hozzám, meg tudod kóstolni.
Ilcsi néni