Ma már nyilvánvaló, hogy a közelmúltban Debrecen művészeti közéletének egyik legfontosabb eseménye Borbély Szilárd temetése volt. Tudósként városunk irodalmi múltjával, Kölcsey vagy Csokonai életművével foglalkozott, miközben költőként és íróként aktívan formálta jelenét. Szelíd és varázslatos személyisége mind a mai napig megosztja a várost, hiszen sokan szerették volna kisajátítani szellemi hagyatékát, míg mások korai halála miatt le nem zárt vitákban, beszélgetésekben maradtak vele. Temetésén nem hangzott el az a költemény, amelyik arról szólt, hogyan vált a gyászban közös emlékezetünk részévé. És ez a hallgatás tette utólag olyan izgalmassá az eseményt, hiszen tudjuk, hogy ez a vers akkor ott lapult Térey János zsebében. Ez a nagyszerű irodalmi barátság is lezárult ugyanis ekkor.
Borbély Szilárdot Debrecenben temették el, pedig nem itt született, míg Térey Jánost idegenben, holott itt látta meg a napvilágot. Sorsuk városunkban fonódott egybe, a debreceniség két különböző formáját testesítette meg. „Ott várt a megkopott Nagyállomáson / A városban, ahol nem állt már otthonom, / És ahol ő élt, évtizede idegenként” – írta találkozásukról búcsújában Térey. A fizikai tér és idő mellett az irodalmi nagyság kötötte össze őket. Más volt az ízlésük, más a stílusuk és más értékeket vallottak magukénak. Pályájuk is másként alakult. Mégis városunk emlékezetének részeivé váltak, közös gyász tartja egyben barátságuk mementóját.
Mit jelent debreceninek lenni? Azt, hogy sajátunkként fogadjuk el idegen sorsukat. Azt az idegenséget, amit érkezésükkel hoztak, vagy amit távozásukkal nyitottak meg. Anélkül, hogy lezárnánk vitáinkat és beszélgetéseinket velük, anélkül, hogy feladnánk véleménykülönbségünket vagy eltérő értékítéleteinket. Ezt hívják értékkonzervativizmusnak. Amennyiben elfogadjuk Heidegger Hölderlint idéző, szállóigévé lett mondatát, mely szerint költőien lakozik az ember, úgy is fogalmazhatunk, mai városunkat ők rendezték be – mindenek előtt a később érkezők számára. Általuk fognak emlékezni a mai Szent Anna-sarokra a Kétmalom utcára és néha már mi is általuk emlékezünk ezekre a helyekre. Mit is írt Térey Borbély Szilárd kapcsán Debrecenről? „S őt befogadja ugyanaz a föld, / Amelyben gyökeret sosem eresztett.”
4.6692