Élt egyszer egy nagyravágyó és erőszakos bárány. Mivel nyájában kicsinyei anyját nagyobb megbecsülés és szeretet övezte, mint őt, irigyen rátámadt. A többiek látták ezt és kivetették maguk közül. Ezután még nagyobb harag gyúlt szívében, mint amilyen korábban lobogott benne, és fejébe vette, hogy az egész közösséget fogja elpusztítani. Elhatározta ezért, hogy farkasnak áll, falkát gyűjt maga köré és visszatér.
Ínséges idők jártak ekkor a farkasokra, mert kiismerték természetüket és mindenhonnan elkergették őket. Sokan kóboroltak magányosan vagy verődtek kisebb csapatokba, de igazi falkavezér közöttük egy volt: őt azonban nem szerették, mert rég eljárt felette az idő. Hiába volt dörzsölt és alattomos, inkább csak féltek tőle, de nem tisztelték, mióta kiderült róla, miféle alak. Őt hibáztatták a szűk esztendők miatt, hiszen az ordasok magukban hibát nem találtak. Miután új gúnyába bújt, Petifarkas hamar népszerű lett, maga köré gyűjtötte a prédára éhezőket.
Gyorsan nőtt tábora, és mikor már a többi falkából is csapatosan szökdöstek hozzá, Ferifarkas vetélytársra ismert benne. Az ifjú trónkövetelő elsők között gyűjtötte össze az EP választásokon való induláshoz szükséges aláírásokat, mígnem eljött a pillanat, hogy leadja a megyei listákat is. Ekkor azonban kiderült, hogy mégsem akkora legény, mint amekkorának mutatja magát.
Ahogy Petifarkas megszégyenülve kullogott el a választási iroda elől, ott termett az öreg.
Azonnal tudta a vén gonosztevő, hogy kivel áll szemben. Megszagolta, majd rámordult: „Birkaszagod van.” „Ettem egyet.” – felelte a fiatalabb. „És mitől félsz?” – kérdezte az ordas. „Mitől félnék? – feleselt a birka. „Megvan a listád?” – az öreg vigyorgott. „Ami nekem kell, az megvan.” – felelte az ifjabb. „A választások után találkozunk. A falkád legyen veled!” – morogta búcsúzóul Ferifarkas Petifarkasnak.
4.6692