Az egyik fb-használó így köszöntötte a hölgyeket Nőnap alkalmából: „Hölgyismerőseimet tisztelettel köszöntöm az egyik legszebb idealizált női portréval – az „örök nő” csodálatos szobrával.”
A valóban csodálatosan szép arc a német művészet történetének egyik kiemelkedő alkotása, nagyjából az 1300-as évekből származik. Az életnagyságú szobor napjainkban is megtekinthető a naumburgi katedrálisban. A hölgyet Uta von Ballenstedt-nek hívták és kb. 1000-1046 között élt. Férje II. Eckard meisseni márki volt. Teljes vagyonukat a katedrális felépítésére fordították.
Umberto Eco egy nyilatkozatában így emlékezett meg róla: „Ha megkérdeznék tőlem, hogy a művészettörténet melyik nőjével mennék el vacsorázni és töltenék el egy estét, akkor az első Uta von Naumburg lenne”.
Nem ismertem ezt a gyönyörű szobrot, mint annyi más csodás alkotást sem (sajnos), de felkeltette az érdeklődésemet. Az időtlen szépség eme remekműve megér egy németországi utazást!
A bejegyzésre rengeteg kattintás érkezett: imádom, ölelés, tetszik. Ugyanígy rengeteg írásos köszönet is érkezett a hölgyek részéről az elegáns köszöntésért.
A sok-sok Köszönöm! közül egy azonban kilógott: „Történelmi tévedés: nem az „örök nőt” ünnepeljük ma, hanem a nők és a férfiak egyenjogúságát!”
Egészen megdöbbentő, hogy valakinek egy ilyen alkalomból is woke-gondolatai támadnak, ahelyett, hogy örülne az örök nő évszázadokon átívelő szépségének. Ahogy mások ezt örömmel megtették. Milyen szomorú élete lehet annak, akinek mindenről a „wokizmus” jut eszébe. Aztán megnéztem, hogy kit is rejt ez a velős komment és már nem csodálkoztam semmin! Egy Budapestről állítólag elkergetett egyetem professzorasszonya. Bár már magam sem tudom, hogy leírhatom-e, hogy asszony, nem fog ezen megsértődni esetleg, mert ő kisasszony vagy valami egészen más, talán 2. számú szülő???
Ha már woke, akkor legyen inkább wake up, amíg nem késő! Mert különben már csak suttoghatjuk, hogy: „Anyám, én nem ilyen lovat akartam!”