Itt járt a minap nálunk egy ember. Azt nem mondhatom, hogy „szakálla volt kender”, mivel gondosan belőtt séróval, fehér ingben és farmerban volt egy „vizesnyolcassal” a mellén. Beszélt hozzánk debreceniekhez. Már amennyi debreceni volt a sok politikai turista között a Kossuth téren. Mondom beszélt, de mondott, vagy üzent-e valamit nekünk, debrecenieknek?
Erősen kutatok az emlékeimben, de nem találok a városunk jövőjével kapcsolatos egyetlen magvas gondolatot sem. Ugyanazok, az ellenzéki pártok által évek óta unásig szajkózott közhelyek hangzottak el a korrupcióról, az oktatásról, az egészségügyről és természetesen az akkumulátor gyárakról, amelyekkel már tele van a padlás. Rádásul mérhetetlenül unalmasan. De mondta-e, a ”szónok”, hogy milyen szerepet szán Debrecennek Magyarországon és a régióinkban, vagy mit gondol ő és a pártja debreceni emberek mindennapjairól, vagy esetleg a fiatalok munka és karrier lehetőségeiről városunkban? Még hosszasan sorolhatnám mindazon problémákat, amelyekre egy felelősen gondolkodó, Debrecent vezetni akaró pártnak választ kéne adnia. Ilyen ettől az embertől nem hangzott el. Csak lózungok a karmelitáról, meg hogy mi majd megváltoztatjuk (mit is?), meg, ha majd győzünk…..
Értjük mi ezt kedves nálunk járt ember, de mit fogtok csinálni? Vagy ahogyan a kabaréban fogalmazott Nádas György a rendszerváltás környékén: „..de mit gyártunk főnök?” És ahogyan abban a bizonyos jelenetben is, most is mindig ugyanaz jön ki: semmi hasznosat. Szimplán egy politikai kalandor szárnypróbálgatásait láthatjuk, aki megpróbálja meglovagolni a jelenlegi politikai ellenzék tehetetlenségével szembeni elégedetlenségi hullámot, amely kialakult országunkban.
És természetesen, mint feltörekvő „új titánnak” sok követője is akad. Ez így természetes ez a politika törvényszerűségeiből fakad, mert a remény hal meg utoljára. De rossz hírem van az emberünk számára, mert ez, amit eddig tett még a hívei számára is egy idő után kevés lesz. Mondani is kell valamit az üres jelszavakon túl, és tenni. Az O1G különböző formája olyan kevés lesz, mint mackó sajtban a brummogás. Teljesítményt kell letenni az asztalra, mert bármennyire is lenézi emberünk a választópolgárt, a többség mindig látja, hogy ki mögött van olyan teljesítmény, akire rá meri bízni a városát és a hazáját és ezáltal a saját életét. A TISZA párt debreceni rendezvényén semmivel sem lettünk okosabbak a jövőt illetően, Debrecen jövőjét illetően pedig pláne nem. A debreceniek felelősen gondolkodnak városukról és a többségük látja, hogy a TISZA pártnak és a vezetőjének az eddigi teljesítménye pont annyi, mint a jelképe: vizesnyolcas.
Debrecenben a cívisek csak azt fogadják be, aki elfogadja a város írott és íratlan törvényeit és munkát tesz le az asztalra. Aki ezt nem teszi, az csak „gyüttment”. A nálunk járt ember is az.
Fotó: hírnavigátor.hu