2026. 06. 02.
Fotók: Fortepan
1944. június 2-án érte Debrecent történetének egyik legsúlyosabb tragédiája, az első szövetséges szőnyegbombázás.
Sőregi János (1892 – 1982) – muzeológus, régész, a Déri Múzeum egykori igazgatója – így rögzítette személyes élményeit naplójában:
„A elmúlt éjjel éjfélig nyugodtan voltunk, lefeküdtünk. ¼ 1-kor szól a csengő. A riasztó ügyeletes beszólott: Várad zavaró repülés, Budapesten riadó! Erre beállítottuk a rádiót. Aludtunk is, nem is. A feleségem alig valamit pihent. Egy anya a gyermekeiért él! 1/2 8-kor keltem fel. Épen fürödtem, mikor halljuk, hogy a rádió közvetítést megszakítják. Ez a szokatlan jelzés gyanússá vált. Gyorsan következtek a dél felől felhatoló zavarás jelentések, mikor Szolnok, Karcag került sorra, pláne riadóval, (Lego, Vigyázz!), tudtuk, hogy mi jövünk, Várad! Gyorsan felöltözködtünk, a kész csomagokat összeraktuk és én kezdtem a pincébe hordani egyetmást. Mindössze egyszer fordultam, mikor megszólalt a sziréna. Családom lecipekedett a csomagokkal, magam vagy 3-szor fordultam, gyorsan, csomagokkal, meg is melegedtem. Már mindenki az óvó helyen volt, én az udvaron a napsugárban fürdőztem vagy 10 percig. Csendesség volt, a forgalom megszűnt. Lementem én is a pincébe. A ládából kivettem az átmeneti kabátom és a kézitáskámat az okmányokkal és az óvóhelyre mentem. A ház lakói együtt voltunk, asszonyok, lányok. A legkisebb az én kisfiam, vitéz Katona alezredes, Sztehló egyet. prof. és családjaik, stb. Egyszer csak halljuk, hogy zug a gép, tompa dörrenések moraja rázza a földet. Most egy erősebb zugás rezegteti a talajt. Üveg csörömpöl, légnyomás vág be az ajtón. Mindenki meghül! Mi férfiak vígasztaljuk a hölgyeket: légó ágyú! Repesz darab! Lövik biztosan a gépeket stb. Ujabb dörrenések, ismét erős zugás, mintha a Péterfia felett igen alacsonyan repülne egy gép. Levente fiuk szaladnak le: a Nagyerdő felé lelőttek egy angol gépet, a pilóták kiugráltak. Ejtőernyővel szállnak lefelé…… A másik mondja: a Déri tér felől nagy füst száll fel….. Ujra hírek: a Piac utcán, a Szentannán több bomba becsapott! Én felszaladtam a II. emeletre és a lépcsőház ablakán kinéztem: nem a muzeum, sokkal messzebb ég valami az állomástól jobbra, azaz nyugatra! Megnyugodtam, visszamentem. Közben hallottam, hogy a rádió valamelyik lakásban „pihenj”-t rendel, aztán nekünk is: „légi veszély elmult” – Sziréna még nem szólt. Kiállottunk a kapuba. Halljuk, hogy az Ajtó utca 14. sz. ház telitalálatot kapott. A Pohl Ferenc lakása! Egy gyermeket a romok közül szedtek ki, nincs semmi baja. Leventék, katonák, emberek szaladnak lapátokkal, autók, biciklisták száguldanak. Az ég alja olyan poros, füstös. Dél felől nagy füst száll a Nagyerdő felé. Egyik ember a másikat kérdezi: mit tud? Állítólag 3 gépet lelőttek! Még nem bizonyos! Az izgalom tüzében ég az egész város, riadt arcok, síró asszonyok. Végre a sziréna jelezte a riadó végét. Felcipekedtünk a lakásba: Istennek legyen hála, mi megusztuk szerencsésen!”
A támadás a Frantic-hadművelet részeként valósult meg, amelynek során amerikai bombázók a Szovjetunió ukrajnai repülőtereinek bevonásával hajtottak végre úgynevezett ingabombázásokat. A dél-olaszországi Foggia térségéből felszálló 130 B–17-es nehézbombázó és 64 P–51-es Mustang vadászgép elsődleges célpontja a debreceni vasúti csomópont volt.
A Nagyállomás és a város bombázása
A légiriadót jelző szirénák reggel 8 óra 46 perckor szólaltak meg, majd nem sokkal később, 9 órakor megkezdődött a bombazápor. A felhőtlen időben végrehajtott támadás során több mint ezer bomba hullott a városra. A magyar és német légvédelem alig tudta akadályozni a támadó kötelékeket, amelyek óriási pusztítást okoztak Debrecenben.
A légicsapás következtében hivatalos adatok szerint 1194 civil vesztette életét, további 673 ember pedig megsebesült. Az áldozatok valós száma ettől valamivel nagyobb lehetett. Közel 280 épület teljesen megsemmisült, több száz ház súlyosan megrongálódott, és mintegy nyolcszáz épület szenvedett kisebb károkat.
A bombák a közlekedési útvonalakat és a közműhálózatot is súlyosan érintették, ettől függetlenül a mentés és a helyreállítás azonnal megkezdődött.
A júniusi tragédiát követően még további öt jelentős légitámadás érte a várost, egészen a szovjet csapatok 1944. október 20-i bevonulásáig.
Ezen a napon tisztelettel emlékezünk mindazokra az ártatlan áldozatokra, akik életüket vesztették, valamint azokra is, akik a pusztítás után a romok között kezdtek újra életet építeni Debrecenben.