Még márciusban, hazánk 25 évvel ezelőtti NATO-csatlakozása alkalmából elhangzott egy alig burkolt fenyegetésekkel tarkított beszéd, ahol a következő mondatok hagyták el David Pressman amerikai nagykövet száját: „…lehet, hogy az Orbán-kormány ki akarja várni az Egyesült Államok mostani kormányának leköszönését, de mi biztosan nem fogunk kivárni az Orbán-kormánnyal kapcsolatban.”. Továbbá: „Más szövetséges országokkal együttműködünk, együtt dolgozunk – még akkor is, ha vannak nézeteltéréseink. Magyarországon ez nem működik – amíg csak nem cselekszünk.”. Korábbi tapasztalataink alapján tudhatjuk, mit jelent egy ilyen kijelentés: talán az eddigieknél is fokozottabban fogják a magyarok megtapasztalni a nyílt és burkolt nyomásgyakorlás változatos módszereit?
Mivel a nyers erő alkalmazásának ideje (még) nem jött el, maradnak a régi, máshol bevált eszközök a renitens nemzeti-konzervatív magyar kormány megrendszabályozására. Ezek egyike, amikor a politikai beavatkozás eredményeként megpróbálhatnak létrehozni egy olyan színes politikai tömböt, melynek komponenseit összeadva az immár potenciális versenytársa lehet a 14 éve rendre kétharmados támogatottságot maga mögött tudó kétpárti nemzeti kormánynak.
Mivel a magyar társadalom alapvetően jobboldali-patrióta beállítottságú (nem vevő az önazonosságában fellazult nyugati társadalmakban napjainkra elharapódzó balos agymenésekre, mint woke, LMBTQ és társaik), valamint békepárti, ezért egy olyan vezért kell találni, akiről széles körben elhitethető, hogy alapvetően hű a nemzeti érdekek és értékek felé, jobboldali, viszont a „jelenlegi korrupt hatalmat” leváltani óhajtja. Teljesen nyilvánvalóvá vált ugyanis még a külföld számára is, hogy Gyurcsányék és a nyíltan magyar érdekek ellen lobbizó momentumos politikusok erre alkalmatlanok. Az első kísérlet tárgya Márki-Zay Péter lehetett, aki a háborúval és a baloldal tiltott külföldi finanszírozásával kapcsolatos meggondolatlan mondataival meglehetősen gyorsan lerántotta magáról a leplet. A „király meztelensége” nem tetszett a választóknak, s – mint azt tudjuk – gyorsan az őt megillető helyre parancsolták 2022 áprilisában az ügyetlen próbálkozót. Lengyelországban viszont tavaly októberben működött a recept: hiába kapta a legtöbb szavazatot az addig kormányzó PiS (Jog és Igazságosság Pártja), kormányt már csak a korábban jobboldalinak, ma már inkább globalistának számító Polgári Platform és baloldali szövetségesei tudtak alakítani.
A hazai közéletet felforgató kegyelmi ügy és a magánéletében sértett, önmagát és képességeit jócskán túlértékelő Magyar Péter megjelenése jó lehetőséget teremtett egy új projekthez. A korábban sikertelen baloldal – mind a politika, mind a celebség és influencerség, valamint a baloldali sajtó széles eszköztárával – hozzálátott a figura felépítéséhez. A koncepció lényege – mint már említettük – Magyar Péter általuk bemutatni kívánt jobboldalisága és nemzeti elkötelezettsége. Ennek hangsúlyozása létfontosságú a külföld által irányított-segített baloldal számára, mivel jól tudják, hogy Magyarországon csak a korábban Fidesz-KDNP-re szavazó polgárok egy részének átcsábításával lehet bármilyen esélyük hatalomra jutni.
A vitathatatlan tények egymás mellé rakosgatása során azonban jól láthatóan kirajzolódik, mi a valóság. A „slimfit-messiás” mozgalmi erejét biztosítani hivatott Legyél a változás! Egyesület székhelye ugyanis egy, a Benedict 2002 Kft. tulajdonában álló budapesti lakás. Utóbbi cég tulajdonos-ügyvezetője az a Bárdos Barnabás, aki a Molnár Áron nevű balos celeb (NoÁr) pénzügyi tanácsadója, valamint részvényese Bajnai Gordon egyik ciprusi offshore-cégének. Bajnai bekötöttsége a globalista hálózatba egyértelmű: nem véletlen, hogy 2009-ben éppen ő váltotta a külföld bizalmát is elveszítő Gyurcsányt a miniszterelnöki székben.
A guruló dollárok botrányban ismert szereplők jelentek meg körülötte. A dollárbaloldalon csak a kirakat változik, a gazdák ugyanazok.
Magyar Péter médiakampányát egy Ausztriában bejegyzett cég, az Estratos GmbH menedzseli, melynek ügyvezetője – minő véletlen – Bajnai egykori titokminisztere, Ficsor Ádám. Az említett cég a Bajnai érdekeltségébe tartozó Datadat-cégcsoport tagja és 2022-ben – hogy, hogy nem – Márki-Zay is őket bízta meg mintegy 1,4 Mrd forintért a baloldal választási kampányának levezénylésével (csak akkor még nem Estratos-nak, hanem Datadat-nak hívták őket). Az eredetileg külföldről érkezett összeg így Bajnaiék zsebébe vándorolhatott.
A vidékieket mélységesen lenéző budai ficsúr kétségbeesetten vagdalkozik, amikor a Bajnaihoz fűződő kapcsolatáról érdeklődnek, miként a nevezetes Blikk-interjút is letiltatta, amiben a barátnője elszólta magát: külföldről támogatják őket, oly annyira, hogy a kampánycsapat fele külföldi.
Az önmagát bevallottan liberálisnak tartó MP (tíz évesen Demszky-portrékkal dekorálta szobája falát) a Spinoza Színházban is lebukott, amikor Rangos Katalin bennfentes hangnemben azt kérdezte tőle: „… nem keresett a Pressman?” Személyesen nem, mondta Varga Judit exférje, majd sokat sejtetően hozzátette: közvetítőkön keresztül viszont jó páran megkeresték.
Összeáll tehát a kép: a Magyar Péter-jelenség sem más, mint egy újabb, dollárokkal pénzelt, külföldi irányítású baloldali próbálkozás. Ő tehát egy újabb dollárbaloldali politikus, pártja a baloldalhoz tartozik! A baj az, hogy amennyiben a kísérlet sikerrel járna, a háború-, migráció- és genderpárti erők olyan útra terelnék Magyarországot, ahonnan a visszafordulás már lehetetlen lenne a későbbiekben! Legyünk tehát résen!