Bár már később sötétedik, az esték még mindig hosszúak és lassan telnek. A minap régi fényképek rakosgatásával töltöttem az időt, amikor kezem ügyébe akadt egy családi ebédről készült kép. Azt nem tudom, hogy melyik évben készült – édesanyád és én is még kislányok voltunk rajta, – de abban biztos vagyok, hogy vasárnap volt. Vasárnapi ruhában ültünk az ebédlőasztal körül, fehér szalaggal a hajunkban, s az asztalon a leveses tálban gőzölgött a húsleves.
Vilma mama minden vasárnap húslevest főzött. Az udvaron kapirgáló tyúkok közül már hét közepén kiválasztotta az ebéd céljára legjobban megfelelőt. Reggel mire felkeltünk, már fel is készítette a levest. A feldarabolt húst annyi hideg vízzel öntötte fel, amennyi jól ellepte és nagyon lassú tűzön főzni kezdte. Amikor felforrt, leszedte a habját, sót, szemes borsot adott hozzá. A zöldségeket később – attól függően, hogy milyen gyorsan puhult a hús – tette bele. Három-négy nagyobb sárgarépát, két petrezselymet, kis darab zellert és karalábét. Mindig volt a levesben egy fej vöröshagyma, petrezselyemzöld, nyáron zöldpaprika is.
Rendszerint fél tizenkettőkor értünk haza a templomból, s a leves kész volt. Színe, mint az arany. Vilma mama tálra szedte a megfőtt zöldségeket, a húst pedig megsózta, őrölt borssal megfűszerezve kizsírozott edényben a forró sütőbe tette, ahol pirosra sült. Míg a hús pirult, elkészítette a köretet, ami rendszerint piros krumpli volt, durvára tört főtt krumpli hagymás-paprikás zsírban átforgatva. Mi gyerekek jobban szerettük a rizst. Ehhez Vilma mama zsíron apróra vágott hagymát dinsztelt, a levesből kivette a tyúk máját, zúzát szívét, tojásait, tojástartóját és néhány darab sárgarépát, petrezselymet. Ezeket apróra vágta és főtt rizzsel együtt a hagymás zsírhoz – ebbe nem tett paprikát – adta. Éppen csak átforgatta, ha szükségesnek érezte pici sót, borsot adott hozzá és sok petrezselyemzöldet.
A levesbe csigatésztát főzött, vagy cérnametéltet, amelyet természetesen ő készített. Nem szerette, ha késlekedtünk az asztalhoz ülni, mert azt mondta, hogy a húsleves csak melegen jó és „megissza a levét” ha sokáig áll.
Küldök egy képet az én legutóbbi húslevesemről, s ígérem, hogy amikor legközelebb meglátogatsz meg is főzöm neked.
-Ilcsi néni-