Ahogy néztem a kicsiket, a fagyi ízéről saját gyermekkorom jutott eszembe. Tavaly nyáron a családdal a nagyerdei strandon jártunk. Nem először voltunk, és már az előző évben megtaláltuk a saját helyünket, ahová mindig lepakoltunk, a kedvenc medencénket és a legjobb lángosozót. Az is hagyománnyá vált, hogy a strand után még tettünk egy sétát a Békás-tó környékén, mielőtt hazaindultunk volna. Mindenki kipirult a naptól, a víztől és a mozgástól, kötelező volt fagyizni. És minden olyan békés volt, mint gyermekkoromban, de mégis más: mi voltunk a felnőttek, mi jelentettük a kicsik számára a biztonságot és a stabilitást, ahogy annak idején saját szüleink számunkra. Nemsokára az én döntéseimen is múlik, hogy ez így marad-e.
Furcsa belegondolni, hogy a nagyerdei strand mennyire új, modern, mégis mennyire otthonos és megszokott már számunkra. Gyorsan életünk részévé vált. Pedig a fürdő ennek a polgármesteri ciklusnak az eredménye. Nem lehet ugyanakkor azt mondani, hogy előzmények nélkül áll: szervesen illeszkedik az elmúlt évtizedek fejlesztéseibe. A Stadion vagy a Békás-tó környéke az előző évtizedekben épült. A Nagyerdő gondos fejlesztéséből következett a fürdő megújítása, ezért olyan természetes a séta a környéken, mikor hazaindulunk a strandról.
És most eljött az ideje, hogy döntsünk arról: mi legyen nyáron, a választások után. Ki legyen Debrecen polgármestere? Közös otthonunk úgy fejlődjön-e, ahogy eddig? Fontos-e számunkra a biztonság és a stabilitás? Papp László személye a garancia arra, hogy idén nyáron a választások után is a fagyi békebeli ízét, a Nagyerdő nyugalmát élvezhessük.
Fí
Fotó: termalfurdo.hu