A Déri Múzeum egyik leltárkönyvében 1933-ból egy különleges kis könyvecske beírását olvashatjuk. Így hangzik: „Ázsia egy vidékéről származtak-e a Nepálban lakó gurkhák (vagyis a magarok, gurungok, khasok, limbuk és sumvarok) a hunokkal illetve a magyarokkal? Idézetek Vansittart ezredes „Gurkhas” című művéből. Angolból fordította Vojnich Oszkár. Egy térképpel. (Nepál térképe) Budapesti Hírlap nyomdája. 8°, 1-22 oldal. Vászonkötés.” A kötet a Kultúra Antiquariumból, a Szent Anna utcáról került a múzeum gyűjteményébe 1 pengőért. Már a cím is felkelti az olvasó, kutató figyelmét. Azonban a Jegyzet rovatban szereplő szöveg teszi még különlegesebbé ezt a vékony kötetet:
„Szerző dedikációja: Kenézy Gyula barátomnak tiszteletem jeléül Vojnich Oszkár 1913 Jun. 20. a címlapon. A Kenézy-hagyatékból származik.”
A dedikáció több szempontból is érdekes. Ha Vojnich Oszkár (1864-1914) életútját vesszük figyelembe, akkor a dedikáció után kevesebb mint egy év múlva már meghalt. Különös körülmények között lett öngyilkos Port-Said egyik szállodájában. Vojnich dedikációira rákeresve különböző antikváriumok aukciós listáinak archívumában, akkor láthatjuk, hogy a … tiszteletem jeléül … formula szinte állandó motívum volt az ajánlásaiban. Ami nekünk, debrecenieknek értékessé teszi, az az a személy, akinek a dedikáció szól: Kenézy Gyula, akit barátomnak szólít. Kenézy Gyula (1861-1931) szülész-nőgyógyász orvos volt, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a debreceni egyetem és orvosképzés elindításában, egyetemi szintű oktatásában, annak megszervezésében. A kérdés itt az, hogy honnan ismerhette egymást ez a két kiváló magyar ember. Hiszen Kenézy és Vojnich életútja látványosan nem kapcsolódott össze. Kenézy életét alapvetően az orvosi életpálya töltötte ki, Vojnich pedig rengeteget utazott és vadászott a világ majd minden pontján. Azonban két komoly kapcsolódási pontot sikerült találni. Az egyik családinak, barátinak is nevezhető, a másik inkább társadalmi. Vojnich Oszkár jó barátja volt Bársony István, aki az 1800-as évek utolsó, 1900-as évek első évtizedeiben meghatározó alak volt a magyar vadászati irodalomban. Bársony István testvére a tragikus sorsú Bársony Lujza, aki Kenézy Gyula felesége volt. Így tehát az ismeretség innen is származhatott. A másik kapcsolat is érdekes és különleges. Ehhez két, országos lapban megjelent, majdnem azonos újsághírt idézek. Az egyiket Az Ujság közölte 1909. október 27-én.
„József királyi herczeg a Hortobágyon.
Debreczenből jelentik: József királyi herczeg tegnap este Tiszafüred felől különvonaton Libits jószágkormányzóval Hortobágy állomásra érkezett, hol Kovács József debreczeni polgármester, Magoss György tiszti ügyész, Aczél Géza főmérnök, Kenesey Gyula orvostanár, Domahidy Elemér és Vojnich Oszkár földbirtokosok várták és üdvözölték. A királyi herczeg kíséretével együtt a Hortobágyi-csárdában szállt meg és ott is vacsorázott meg. Ma hajnalban lesből vadliba-vadászat kezdődött. A királyi herczeg holnap délben tér vissza Budapestre.”
A másik beszámoló a főhercegi látogatásról a Pesti Hírlapban jelent meg, szintén 1909. október 27-én.
„(József főherceg a Hortobágyon.) József főherceg hétfőn este Tiszafüred felől különvonaton Libits jószágkormányzóval Hortobágy állomásra érkezett, hol Kovács József debreceni polgármester, Magoss György tiszti ügyész, Aczél Géza főmérnök, Kenézy Gyula orvostanár, Domahidy Elemér és Vojnich Oszkár földbirtokosok várták és üdvözölték. A főherceg kíséretével együtt a Hortobágyi-csárdában szállt meg és vacsorázott. Kedden hajnalban lesből vadliba-vadászat kezdődött. A főherceg szerdán délben tér vissza Budapestre.”
A két rövid hír tartalmilag megegyezik. Az eltérés vagy elírás azonban nagyon fontos: Az Ujság Kenesey Gyula orvostanárt írt, míg a Pesti Hírlap, helyesen, Kenézy Gyula orvostanárt! Vojnich Oszkár, eddigi adatok szerint itt találkozhatott személyesen Kenézy Gyulával és váltak a dedikáció szerint barátokká. Vojnich több alkalommal is megfordult a Hortobágyon és sikeres vadászatokon vett itt részt. Egy ilyen tavaszi vadlibavadászatról a Budapesti Hírlap számolt be 1913. március 23-án megjelent számában. Vojnich 1909-ben kelt végrendelete egyik pontjában is megemlékezett erős hortobágyi kötődéséről:
7. A hortobágyi felszerelésemet Fésűs Alajos vendéglősnek hagyom.