Keleten vörös volt már az ég alja, amikor a férfi elindult a Nagyerdőről a város felé. Jobb kezére egy női kabátot hajtott.
Váradról előző nap érkeztek a szétbombázott állomásra, majd egyenesen ide jöttek.
A lány azt szerette volna, hogy egy évszázados tölgy alatt találják meg.
„Nincs más lehetőség?”- kérdezte, de a párt nem volt olyan irgalmas, mint Ábrahámmal az Úristen.
A férfi a fa alatt átadta az üveget a ciánoldattal, a lány pedig a levelet. Izsák a lombok alá feküdt és pár perc múlva halott volt. Másnap fehér blúza ragyogott a napsütésben: egy kislány talált rá.
Senki sem tudta, hogy ki lehetett, senkit sem érdekelt, hogy mi történhetett.
Debrecen tele volt gyásszal és fájdalommal. Mindenki az eget, a távolt kémlelte, a közelgő borzalmat félte. Nem tudták, hogy megérkezett.