A debreceni városnap alkalmából számos írás született arról, hogy a debreceni „cívisek” milyen egyedülálló, kultúrában gazdag mentalitással rendelkeznek. A Holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen pedig történeteket, visszaemlékezéseket hallhattunk arról, hogy debreceni családok, vagy éppen debreceni iskolák hogyan próbáltak segíteni a sárga csillaggal megjelölt embertársaikon.
Debrecen sokszor tett tanúbizonyságot arról, hogy amikor baj van, a város képes az összefogásra, és ha szükséges segítő kezet nyújt. Legyen szó a magyar országvezetésről, – 1849. a magyar országvezetés Debrecenbe menekült, illetve 1944-ben ebben a városban alakul meg az Ideiglenes Nemzeti Kormány – a debreceni nagy tűzvészről, a háború elől menekülőkről, vagy nem utolsósorban rászoruló, betegségben szenvedő debreceniekről.
Napjainkban, a COVID világjárvány kitörése óta folyamatosan szükség van az összefogásra, az együttműködésre. Országszerte egyedülálló módon, a városban működik a Debreceni Karitatív Testület, melynek feladata, hogy a civil és egyházi szervezeteket összefogva, hatékonyabb, célirányos együttműködést biztosítson a debreceni önkormányzattal és a Debrecenben működő adományozó vállalatokkal a debreceni rászorulók érdekében.
Az elmúlt évek bizonyítják, hogy Debrecen folytatja történelmi elődeik örökségét, képes az összefogásra és a segítségnyújtásra ott, ahol szükség van. Az itt élő cívisek büszkék lehetnek városukra ebben a tekintetben is. Fontos, hogy a felnövő generációk is megismerjék és megtanulják ezen örökséget, és felelősségünk, hogy a későbbiekben olyan városvezetőket bízzunk meg, akik értékesnek tartják e nemes tulajdonságot, valamint képesek azt továbbvinni, hogy Debrecen gondoskodó város maradhasson!