Amióta mi magyarok megérkeztünk a Kárpát-medencébe, állandóan felmerül a kérdés: nyugat vagy kelet? Az elmúlt évszázadokban sok válasz született már, de egy biztos. Ahogy a kérdés, úgy a válasz sem egyszerű.
A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy Magyarország talán nincs és nem is lehet választási helyzetben. Inkább adottság ez. Mert nem lehet nyugati az, ami keletről jött, és nem lehet keleti az, ami nyugati alapokon – antikvitás, kereszténység – áll.
A rendszerváltás óta, a globális hálózatokba való bekapcsolódással azonban újra felértékelődött ez a kérdés. A ’89-et követő 20-25 évben egyértelműnek tűnt a válasz. Kinyílt a piacunk minden irányba, de inkább nyugatra. Csatlakoztunk a nyugati katonai szövetséghez (NATO), majd az EU-hoz. Közben ugyanakkor szép lassan változni kezdett a világ.
Kár volna tagadni, de a nyugati liberálisok önámító módon el akarták hitetni, hogy a történelem véget ért, győztek. Ma már egyértelmű, hogy rajtuk kívül ezt senki nem hitte el. A kelet főleg nem.
A 2008-as gazdasági válság után megrendült a nyugat hegemóniája, és beleesett a vesztésre állókra jellemző pszichózisba.
Elkezdett magába fordulni, kapkod, minden mással foglalkozik, csakhogy elterelje figyelmét a valóságtól. Ennek vagyunk ma szemtanúi: fontosabb a woke- és genderideológia, mint az évszázadok óta biztos alapot, kapaszkodót nyújtó szellemi háttér ápolása. Emiatt fordulhat elő, hogy templomokat bontanak el, vagy több százéves, felbecsülhetetlen értékű műalkotásokat tesznek tönkre.
És mit csinál közben a kelet? Amit eddig. Szorgalmasan teszi a dolgát, befektet, hogy megalapozza jövőjét. Kereskedik, kapcsolatot épít mindenkivel.
A nyugat értékválsága, Amerika belső feszültsége és Biden teszetosza külpolitikája miatt Kína domináns-jelölt szerepbe került a nagyhatalmi versenyben, ami új dinamikát hozott a nemzetek közötti politikai és gazdasági kapcsolatokban.
Ez számunkra, magyaroknak új helyzetet, új lehetőségeket teremt. Ezt ideje korán, jó érzékkel észlelte a miniszterelnök. Adottságunkat – kelet és nyugat határa – újfent a saját előnyünkre kell fordítani az új nemzetközi helyzetben. Nem lehet a bezárkózás, a blokkosodás a válasz, mert az kudarcra van ítélve.
Nem véletlenül fogalmazott úgy Orbán Viktor nemrég, hogy a „háború vége után is lesz élet.” Kár volna a nyugati lázálmok szerint teljesen betagozódni a nyugat oldalára, és feladni minden keleti kapcsolatot. Ezzel csak a nyugat járna jól, mi magyarok nem.
Tudja ezt jól a magyar baloldal is. Ennek ellenére a nyugatnak való megfelelési kényszer miatt támadnak mindent, aminek egy kicsit is köze van a kelethez. És itt érkezünk meg Debrecenbe.
Városunkban ugyanis tulajdonképpen le van modellezve az, ami a magyar érdek. A blokkosodás és a kapcsolatok egyoldalúvá tétele helyett itt találkozik nyugat és kelet. És jól megférnek egymás mellett, aminek mi, debreceniek vagyunk a legnagyobb nyertesei.
Azzal, hogy Debrecenbe érkezett a BMW, és a legújabb európai elektromos autógyártó fellegvár leszünk, a nyugati orientáció megkérdőjelezhetetlen.
Igen ám, de a nyugat bezárkózásának következményeképpen, és azzal, hogy például az LMBTQ kérdések elsőbbséget élveztek a technológiai törekvésekkel, az innovációval szemben, bizony a kelet számos technológia tekintetében utcahosszal előzi a nyugatot. Pár év leforgása alatt a gagyi kínaitól eljutottunk odáig, hogy ma Kína mutatja az irányt számos területen, csúcsminőséget képviselve.
Így van ez az elektromos autók meghajtásához szükséges akkumulátor technológia esetében is. Ma a nyugati autók szinte kizárólag keleti akkuval vannak felszerelve. Nem azért, mert olcsóbb, és a gagyi könnyebben beszerezhető. Szó nincs erről. A BMW azért fog kínai akkukat használni a Debrecenben gyártott autóikban, mert ma a kínai – és a dél-koreai – akkumulátorgyártás a csúcs ebben az ágazatban.
És lám-lám, az autógyártásában (is) tökéletesen megfér egymás mellett nyugat és kelet. Debrecen pedig egy új találkozási pontja a két világnak.
A fentebb leírtak alapján válik érthetővé a debreceni baloldal politikája. A nyugati megfelelési kényszer – és anyagi függőségük – miatt támadnak minden keleti beruházást Debrecenben. Nem számít nekik, hogy ezek a beruházások épp a nyugat, a BMW miatt érkeztek Debrecenben. Nem számít nekik, hogy a nyugat és kelet debreceni találkozása és együttműködése éppen nekünk, debreceniek hozza a legtöbb hasznot (helyi adóbevételek növekedése, évek vagy évtizedek óra várt fejlesztések elvégzése, jóléti intézkedések bevezetése).
A baloldal nem akar magyar sikert. Sőt nem akarnak debreceni sikert sem. Ők választani akarnak, méghozzá a nyugatot. De ez csak az ő érdekük, pontosabban a megrendelőik érdeke. De ami a legszomorúbb, hogy pillanatnyi (remélt) politikai és anyagi haszonért készek szembeni menni közös, nemzeti érdekeinkkel is.