Már az 1930-as években is folyt a küzdelem azok között, akik a debreceniséget a maradisággal, lapossággal, szűklátókörűséggel, múltba révedéssel azonosították, és azok között, akik a cívis mentalitást a szerves (organikus) progresszió megnyilvánulásaként értelmezték. Pl. Baltazár Dezső, református püspök „A haladó Debrecen” c. cikkében (1) írja 1934-ben, hogy a felületes megítélést Debrecen puritánságának, egyszerűségének tényéből vonhatjuk le,…az egyszerűségen alapuló önazonosság azonban tiszteletre méltó, mert nemcsak anyagi, hanem erkölcsi érték felhalmozását és megőrzését jelenti és jelent egyúttal minden jövendőbeli okos haladás (kiemelés a Szerk) számára nemcsak lehetőségeket, hanem nélkülözhetetlen előfeltételeket is”.
A 19. század végére vonatkozóan ezt a szerves progressziót Debrecenben „…az organikus polgári fejlődés modelljét a …népek szabadsága egyetlen őrének…Nagy-Britanniát tekintette. Irinyi Károly megfogalmazását idézve a debreceni konzervatív-liberális „politikai közvélemény inkább az anglománia jegyében homogenizálódott” (2). A 19-20. század fordulójáig a magyar politikai és szellemi élet egészére is ez a jellemző: Kármán Józseftől Széchenyi Istvánon és Br. Eötvös Józsefen át Asbóth Jánosig, aki a szerves fontolva haladás és a reálpolitika összefüggéseire világított rá akadémiai székfoglalójában (3). B. Disraeli „egy nemzet” politikájának sikerességére utalva írja „…ahol nem az adott viszonyok, hanem bizonyos elvek képezték a kiindulást, és nem a haza érdeke, hanem bizonyos elvek érvényesülése volt a cél, …azok az államok /társadalmak nem emelkedtek, hanem elbuktak” (4).
A széllelbélelt álmodozóktól és doktrinerektől tartózkodó, örökölt értékeire vigyázó debreceni reálpolitikai mentalitás leírására fölöttébb alkalmasnak látszik Herczegh Ferenc író, lapszerkesztő Felelősség nélkül című eszmefuttatása 1912-ből.
„A felelősség nélkül politizálók nagy mozgékonyságuknál és alkalmazkodóképességüknél fogva is taktikai fölényben vannak a reálpolitikusok fölött, akik …a való életviszonyok topográfiája által csak akadályok között kénytelenek mozogni. Így a mi /Gr.Tisza István és Herczeg Ferenc/ politikai küzdelmünk bizonyos nézőpontból szemlélve… rendszerint a göröngyös földön poroszkáló reálpolitikusok és a felhők fölött nyargalászó ideálpolitikusok fantasztikus és eredménytelen csatájának képét adják (5).
A debreceni cívis közösségi szellemről Kulcsár-Szabó Ernő akadémikus írta „…mindig otthontalanságot leplez a mindenhol ’otthonosan mozgók’ fura viselkedési zavara. A cselekvő reálpolitika nehézségeivel együtt is kiérlelte a fokozatos fontolva haladás szellemi közösségét” (6).
A II. világháborút követő baloldali hatalomátvétel és szovjetizáció azt igényelte, hogy éles cezúrát vonjanak a régi és az új világ közé.
Ez azt eredményezte, hogy az „Új Debrecen Született” című 6000 példányban 1969-ben az 1944 őszén megalakult Ideiglenes Kormány 25. évfordulójára megjelentetett kiadvány már arra összpontosít, hogy „…hogyan lett a folyamatos fejlődésből ’minőségi átcsapás’. A szocializmust építő nép berendezkedik saját városában…új Debrecent emel a régi helyén” (7). Az ennek ellentmondó értékrendet tükröző számos városképi elem eltávolításra került az 1960-as évek elején. Sal Endre (a Hausmann-program kapcsán) írta, „az (MSZMP) pártvezetése irtózott mindentől, ami a Kiegyezés után történt Magyarországon…A kommunista rezsim időszakában ugyanis ezekben az országokban ideológiai okból semmisítettek meg olyan épületeket, amelyek szaktudásról, ízlésről is tanúbizonyságot tettek és egy polgári korszak lenyomatai voltak” (8). Gerő András írja egy helyen: „…voltak, akik Magyarországon a 20. század második felében az egész polgárosodást és polgárságot meg akarták szüntetni: ők modernizálni akartak polgárok nélkül” (9).
Baltazár Dezső a fentebb idézett cikkében említett okos haladásra épülő debreceni önazonosság közösségképző ereje mai szaktudományos szóval a társadalmi tőke felhalmozásához is hozzájárul. Ennek egyik izgalmas aspektusa, hogy a város közössége, társadalmi hálózata, a kohéziót segítő norma-biztonság – a legújabb kutatások szerint – képes kompenzálni az iskolában a hátrányosabb családi hátterű tanulók teljesítményét is. Ez pedig egy közösség egészének eredményességét, társadalmi tőkepozícióját is javítja (10).
Folytatjuk…
(egy reakciós demokrata)
Jegyzetek:
1. Baltazár Dezső: A haladó Debrecen, Debreceni Képes Kalendárium 1934. 34-35.
2.Irinyi Károly: A politikai közgondolkodás és mentalitás változatai Debrecenben 1867-1918., Debreceni Egyetem 2002. p. 110.
v.ö. Farkas Zoltán: Fontolva haladók, múltba tekintők, reformerek, Mozgó Világ 2000/1
v.ö. Országh László: Anglomania in Hungary 1780-1900 Hungarian Studies in English Debrecen XII (1979) 19-36.
3. Asbóth János: Magyar konzervatív politika, Budapest, Légrádi, 1871.
4. Asbóth János id. mű, p. 3.
5. Herczegh Ferenc: Felelősség nélkül Magyar Figyelő 1912 /IV. 6-10.
6. Kulcsár-Szabó Ernő: A közelség távlatai Debreceni Szemle XV. 2007/4 498-505.
7. Taar Ferenc (szerk.): Új Debrecen született, Debrecen 1944-1969 Kiadja az MSZMP Debreceni Városi Bizottsága és a DMJV Tanácsa, p.27. és 33.
8. Sal Endre: Történelmi léptékű fejlesztés a Várban Mandiner II. évf. 41. sz. 2020. okt. 8.
9. Gerő András: Múlt félmosollyal – 150 éve született meg az osztrák-magyar kiegyezés Kommentár 2017, 1-3.
10. Pusztai Gabriella: A társadalmi tőke hatása az iskolai pályafutásra Debreceni Szemle 2007. XV/4. sz. 551-554.