A debreceni identitás szerves részének tekinthető a debreceni polgárok hajlama az önsegítésre (self-help). Ezt már korán megragadhatjuk a viktoriánus kor /kb. a 19. sz. második fele – Szerk./, a konzervatív-liberális Anglia egyik fő irányadó ideológiájaként, ami Samuel Smiles, népszerű társadalom-filozófiai gondolkodó nevéhez fűződik. Könyvsorozatát (mely 1859-1887 között jelent meg és 1958-ig 71 kiadást ért meg) sok nyelvre – így magyarra is – lefordították. A sorozatból négyet éppen Debrecenben (!!!) Könyves Tóth Kálmán (Könyves Tóth Mihály fia) ispotályi lelkész fordított le (utca is van elnevezve róla Debrecenben): Önsegély (1869), Takarékosság (1878), Jellem (1880) és Kötelesség (1882). Smiles tételmondataiból Gr. Tisza István is átvesz: „…az önsegély szelleme a gyökere minden valós fejlődésnek az egyén személyiségében…ez alkotja az igazi forrását a nemzeti életérőnek (vigour). A kívülről jött segítség gyakran legyengít (enfeeble). /Tisza szóhasználatában „elzsibbaszt” – Szerk./, de a belülről jövő segítség mindig megerősít. (1) Smiles műveivel nagyjából egyidőben jelentek meg Charles Darwin és John Stuart Mill, a klasszikus liberalizmus atyja, művei is.
Ennek rövid időn belül gyakorlati megvalósulását is láthatjuk Debrecenben: Smiles műveit megismerő Szánthó Sámuel, debreceni történelemtanár közreműködésével létrejött a Debreceni Kölcsönös Segélyző Egylet a manchesteri Rochdale Cooperative mintájára (múzeumként most is létezik –Szerk) . (2) Az 1884. február 2-i első befizetési napot követően 1903-ra a taglétszám elérte a 9000-et. Az ország segélyző egyletei között az egyik legnagyobb lett. 1910-ben költözött a Kossuth utca 8. sz. alatti, az egylet által felépített impozáns épületbe. Figyelemre méltó, hogy az egylet első elnöke éppen Simonffy Imre polgármester volt, aki – Irinyi Károly szavaival – „Debrecent a szabadelvű (konzervatív-liberális – Szerk.) kormány kedvelt gyermekévé tette”.(3)
Az önsegítő, cselekvő mentalitásnak másik jellegzetes példája a Debreceni Kereskedelmi Akadémia létrehozása 1886-ban (díszterme a volt Megyei Könyvtár épülete a Kossuth téren – Szerk.)
Debrecen önsegítő attitűdjének köszönhető, hogy az ország harmadik egyeteme helyszínéül hat pályázó közül Debrecenre esett a választás. Grósz Emil írásából idézve „Ha az egyetem sikeres működéséhez az előfeltételeket megkapja, akkor bármelyeik versengő város (Pozsony, Kassa, Debrecen, Temesvár, Pécs, Szeged – Szerk.) alkalmas az elhelyezésre”.(4)
Az önsegítés hagyománya és habitusa az 1948-as kommunista hatalomátvétel után már ellenséges, blokkolandó tulajdonsággá változott. 1948 végén, ill. azt követően belügyminiszteri rendelettel törölték, ill. betiltották az önként szerveződő egyesületeket, pl. a Debreceni Ady Társaságot, a Debreceni Tisza István Tudományos Társaságot, a Debreceni Nyári Egyetemet, sőt pl. az István Gőzmalom Társulat munkásainak Önképző, Önsegélyező és Dalkörét is, vagyontárgyainak elkobzása mellett. (5) Ugyanennek a negatív viszonyulásnak más példáit is láthatjuk a város 1945 utáni történetében: Almássy István városi főmérnök visszaemlékezéseiből értesülünk, hogy Debrecen 1944-es bombázásai után a romeltakarítás érdekében az ő javaslatára a város határozatot hozott arról, hogy a romok eltakarítását elvégzők a használható anyagok egy bizonyos részét saját célra megkapják, a többi pedig a városé lesz. Így a romok az országban leghamarabb itt tűntek el. A kormány ezért Debrecennek nem akart forrást adni a romeltakarításra. (6)
Megdöbbenve szembesül a debreceni hagyományokat vizsgáló azzal, hogy a saját erőre, átgondoltságra, ésszerűségre támaszkodó polgári viselkedés hogyan került szembe a mindenek fölötti hatalomgyakorlás elkötelezettjeivel. Ebbe enged bepillantást a Debreceni Városi Tanács 1964. I. félévi költségvetésének végrehajtásához kapcsolódó jegyzőkönyvnek a Tervosztály lakásépítésről szóló beszámolója. Ebből kiderül, hogy a Tervosztály vezetője sajnálatos jelenségként minősíti azt a tényt, hogy a vidéki városok között Debrecenben a legnagyobb arányú az önerőből (+OTP-hitel) épült lakások száma és a tanácsi lakásoké a legalacsonyabb. (7) Fotó: dehir.hu
Folytatjuk…
Egy reakciós demokrata
Jegyzetek:
- Gr. Tisza István: Kényszerbiztosítás és önkormányzat, Magyar Figyelő 1911. II. köt. 329-337.
- Gellér Ferenc: A Debreceni Kölcsönös Segélyző Egylet épületéről, Városközpont Magazin, 2018. május.
- Irinyi Károly: A politikai gondolkodás és mentalitás változatai Debrecenben 1867-1918. Debreceni Egyetem, 2002. p. 58.
- Grósz Emil: A harmadik egyetem, Magyar Figyelő, 1911/ II. köt. 93-95.
- Szűcs Ernő: A Debreceni István Gőzmalom története, HBML Közleményei 12. sz. 1978. pp. 139-140.
- Andrássy István: Debrecen újjáépítése, Debreceni Szemle, 2015. pp. 364-390.
- HBM Levéltár: Tanácsülések jegyzőkönyvei, 1964. I. félév.