A kiegyezés (1867) utáni évek egyikében a Debrecen városi közgyűlésben egy jogász városatya Debrecen városát „a demokrácia veteményeskertjének” nevezte. (1) A város polgári, konzervatív mentalitása a földhözragadt, valóságközeli, empirikus gondolkodás hagyományán alapult. Ez azonban Gr. Tisza István, az új egyetem debreceni alapítása melletti érvelésében úgy jelenik meg, hogy „…a nyugattól átvett kulturális értékeknek a nemzet egyéniségéhez való átalakítása a kálvinizmus feladata, ezért /az ellenzőkkel szemben, a szerk./ szükség van a debreceni egyetemre, melynek érdekében az erőket… egyesíteni kell”.(2)
Gr. Tisza István az általa és Herczegh Ferenc író által szerkesztett Magyar Figyelő oldalain világosan rámutat, hogy a „…budapestiek /a szociáldemokraták/ szempontjából öreg hiba, hogy nálunk a vidéki polgárság igen tekintélyes része maga is agrárérdekkörben él… A szociáldemokráciának nincs nagyobb ellensége, mint a reakciós demokrácia (kiem. a szerk.)
(3). Nem véletlen, hogy az ún. haladó ideológia rendszeres hivatkozása a debreceniség kapcsán éppen erre a reakciós maradiságra, maradandóságra, polgári realizmusra hivatkozva kívánta meghaladottnak nyilvánítani, megsemmisíteni a debreceniség sokrétű, identitás képző erejét. A debreceniség (cívis identitás) elemzése, értelmezése, erősítése azonban csakis interdiszciplináris, sokféle szakterület megállapításain alapulhat. Erre kell törekednünk. (4)
A polgári szellemiséget a kommunista (Rákosi- Kádár) éra mindig negatív tartalommal láttatta, kiindulva Kazinczy Ferenc Csokonai műveit feljavítani, finomítani szándékozó kezdeményezéseiből, Debrecen minősítéseiből (ld. Árkádia=marhalegelő az antikvitásban) bélyeget ragasztva a város karakterére, ugyanakkor elhallgatva az ezzel szembehelyezkedő, jellegzetesen debreceni Fazekas Mihályt és számos, a debreceniség értékeit védő jelentős értelmiségi társát. Ezzel együtt a debreceni vaskalaposság, szűkkeblűség és reakciós mentalitásként rendre felemlegették Csokonai kicsapatását a Református Kollégiumból, stb. Ugyancsak a Kazinczyval fennálló konfliktus része volt az „Ákádia-pör” mellett Kazinczy nyelvújító törekvéseivel nem egyező Debreceni Grammatika megjelentetése 1795-ben. (5)
A kiegyezésig Debrecent az 1848-as függetlenségi hagyománnyal és politikai irányvonallal jellemezhetjük. A debreceni cívis polgári mentalitásnak azonban nem része a forradalmiság, sem a szélsőségekre való hajlam, se bal-, se jobboldali irányban. A rend, a kiszámíthatóság előnyben részesítése, a paraszt-polgári földhözragadtság, mindenféle doktrinerségtől való idegenkedés, óvatos, védekező viszonyulás az új, a szokatlan, a még ki nem próbált dolgok valamint az idegenek, ismeretlenek iránt a jellemző (6).
Az organikus polgári fejlődés identifikáló erejét persze sok-sok támadás érte. Sőt a polgárság és a kispolgári mentalitás elleni harc az 1940-es évek végétől ezért Debrecenben elhúzódóbb is lett. Gerő András írta a kiegyezés 150. évfordulója kapcsán „…voltak, akik Magyarországon a 20. század 2. felében az egész polgárosodást és a polgárságot meg akarták szüntetni: ők modernizálni akartak polgárok nélkül”.(7) Egy szocialista ihletettségű történészi megállapítást idézve „…a szocialista irányba törekvő debreceni kommunista párt számára…a fővárosnál vagy az ipari városoknál nehezebb volt a harci terep”. (8)
Egy reakciós demokrata
Folytatjuk…( a szerk.)
Jegyzetek:
- Idézi: Irinyi Károly: A politikai közgondolkodás és mentalitás változatai Debrecenben 1867-1918, Debreceni Egyetem 2002. p.16.
- Idézi: Baráth Levente: A Tiszántúli Egyházkerület és a tiszántúli régió fejlődése az 1910-es években, in: Vladár-Szabó (szerk.): Ünnepi kötet Márkus Mihály püspök tiszteletére, Pápa, Akadémia, 2013, pp 11-15
- Magyar Figyelő 1913/ II. p.337.
- V.ö. : Keményfi Róbert: Önazonosság, sztereotípiák, lokalitás, in: Fazakas Gergely Tamás (szerk.): A debreceniség mintázatai, Debreceni Egyetem 2020, pp. 15-22.
- Debreceni Attila: Debreceniség; Kazinczy és egy nyelvi paradoxon születése, in: Fazakas Gergely Tamás (szerk.) id. mű pp. 24-71.
- V.ö. Balogh István: Debreceniség, egy irodalmi fogalom történeti és társadalmi háttere, Studia Litteraria, 1969. U.ő: A cívisek világa Bp. Gondolat, 1973. Az idegenellenesség megnyilvánulásairól ld. még: Lakner Lajos: Másokhoz az idegenség /Bennem a késértő ellenség – Nyilvánosság és idegenség Debrecenben az 1830-as évektől a 20. század elejéig, in: Fazakas Gergely Tamás (szerk.) id. mű: pp. 154-168.
- Gerő András: Múlt félmosollyal, Kommentár 2017, pp. 1-3.
- Fehér András: Az 1945 utáni politikatörténet országos és helytörténeti problémái, in: Várostörténeti Konferencia Debrecenben, Debrecen, Városi Tanács kiadványa, 1978. p. 118.