Az öreg kakas bölcs uralkodása idején a baromfiudvarban bőség és békesség honolt, irigyelte is néhány balga a hatalmát és dicsőségét, mivel azt hitték, hogy érdemek nélkül is meg lehet szerezni azt a tekintélyt, amit kemény munkával vívott ki.
Egy nap nagy hangzavar támadt a szemétdomb körül: három tyúk mászott föl rá és egymás szavába vágva bizonygatták, hogy a tojóknak kell kezükbe venniük saját sorsukat.
Meghallotta ezt az egyik kiskakas, aki ugyan nagyon szeretett volna már hatalomba kerülni, de a tyúkokat talán még az öregnél is jobban utálta – ha nagyon hangosak voltak, néha oda is koppintott a fejükre. Felmászott ezért ő is a szemétdombra és onnan kezdett kukorékolni.
Csinos kiskakas volt, slimfit ingeket hordott, hangjával és csábos tekintetével azonnal elvarázsolta a baromfiudvar legostobább jószágait. A három tyúk először annyira zavarba jött, hogy kotkodácsolni is elfelejtett. A legöregebb azonban hamar felismerte a bajt, a szépfiú elé ugrott, és így kiáltott a kíváncsiskodókhoz: „Hát nem látjátok, hogy ő is csak egy kakas! Nem akar semmi mást, mint a mi kis szemétdombunkat!” Nagy csend támadt a bámészkodók körében, majd hirtelen felharsant a röhögés.
Így történhetett meg, hogy Debrecenben Gyurcsányné azt találta mondani: aki az ellenzéket le akarja váltani, az a kormánnyal van. Mintha a kormány legfőbb vágya az lenne, hogy ellenzékbe kerüljön. És mintha nem lenne elég kiskakas, aki szívesen felkapaszkodna bármiféle szemétdombra, csak hogy kis ideig a hatalom közelébe kerülhessen. Persze mindig van olyan együgyű, aki a nagy kotkodácsolásban bármit elhisz, de azért nekünk érdemes elgondolkodnunk azon, hogy aki ilyeneket mond, az bennünket néz ostobának, vagy ő ilyen tyúkeszű?”
4.6692