Amikor életedben először hallod a vészt jelző sziréna hangját, amit addig csak filmekből ismertél, először nem hiszed majd el. Hát tényleg megtörtént? Kérdezed magadtól. Amikor egyik napról a másikra megváltozik körülötted minden, amikor a megszokott munkahelyed helyett fegyvergyárba kell menned dolgozni, amikor nem tudod, mit hoz a holnap, már késő lesz.
Amikor idegen seregek katonái özönlik el szeretett városod utcáit, akiktől félni fogsz és kiszolgáltatott leszel, már késő lesz. Szétrombolt otthonod újjáépítésének legkisebb reménye nélkül folytatni az életet, elveszíteni mindent, ami addig fontos volt: kegyetlen érzés lehet. Elveszítheted szüleidet, gyermekeidet, rokonaidat, barátaidat, szomszédaidat, minden javadat, s eljöhet a pillanat, amikor a puszta életedért futsz. Mint az a katona, ki esély nélkül próbálja egyetlen életét megmenteni a körülötte fürge szúnyogként repkedő gyilkos dróntól, melyet több ezer kilométer távolságban lévő, kellemesen klimatizált helyiségből irányít egy valódi harcot még soha nem tapasztalt másik „katona”.
Amikor gyermeked elevenen ég el egy közvetlen találatot kapott tankban, már késő lesz. Hiába a részvéttávirat, hiába mondják majd, hogy hős volt, késő lesz. Szeretnéd tudni az utolsó gondolatát, de már nem mondhatja el.
Szögezzük le: épeszű embernek egészen nyilvánvaló, hogy bármi jobb, mint egy véres háború. Ha megkérdezhetnénk az elmúlt két évben az orosz – ukrán fronton elpusztított 5-800 000 embertől, mi az ezzel kapcsolatos véleménye, bizonyára ők is egyetértenének. A halottak azonban nem felelnek, s nem is tiltakozhatnak már. Emiatt az élők felelőssége elkerülni minden további vérontást!
Gyóni Géza, a nagyon fiatalon hadifogságban meghalt szépreményű költőnk Csak egy éjszakára… című, fronton írt versében (1915) így fogalmaz szemléletesen, az akkori kor háborúpárti figuráira utalva: „Küldjétek el őket csak egy éjszakára, Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára. Csak egy éjszakára: Hogy bujnának össze megrémülve, fázva; Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna; Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét, Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!”
Mit tehetünk tehát? A vasárnapi választásokon mindannyian vegyünk részt, s zavarjuk el a gyermekeinket és eddigi életünket gondolkodás nélkül beáldozó, valódi háborút még sosem látott baloldali brüsszeli bürokráciát, csapoljuk le végre ezt a bűzös mocsarat! Magyarországon egyetlen politikai erő képviseli békét, ez a Fidesz-KDNP, minden más választás tévút jelenleg. A békére az önkormányzatokban is szükség van a stabilitás és a fejlődés érdekében, így Debrecenben is csak egyetlen helyes választás lehetséges: Dr. Papp László folytassa polgármesterként, valamint a Fidesz-KDNP szövetség egyéni képviselőjelöltjei!
Fotók: mult-kor.hu