Történt az elmúlt napok egyik estéjén, hogy gyermekeimmel átsétáltam a malomparki nagy üzletbe némi vacsoránakvalót beszerezni. A piac végénél, az árkádok alatt mentünk el. Éppen az elektromos autók parkolója és töltője mögött. Ebben a parkólóban amúgy béemwésen állt egy elég nagy terepjáró: nem elektromos és a kerekek közé fogva a parkolóhelyeket elválasztó felfestést. Ezt olyan szerencsésen hajtotta végre, hogy természetesen egyik oldalról sem lehetett volna mellé állni. Az anyósülésen valaki ült. Körülötte elég sok üres hely volt ezen a kései órán. Gyermekeimnek intő példaként felhívtam a figyelmüket erre a jól sikerült parkolásra. Erre az ott lévő postaautomatától érkezett a válasz, emígy: „Csak addig állok ott, amíg feladom a csomagomat!” Mivel megszólítottnak érezte magát az „úr”, én is annak gondoltam magam: „Felőlem addig áll ott, amíg akar, nincs elektromos autóm. De azért doktor úr jobban tenné, ha kevesebb arca és több alázata lenne!” Mondám ismételten hangosan, mivel a parkolást elkövető csomagfeladó sokaknak, köztük nekem is, ismerős lehet akár a tv egyik kincskeresős műsorából, akár fb-bejegyzései nyomon követéséből is. Azt, hogy válaszom feltételezett és remélt célba érése milyen eredménnyel járt, nem tudom. Azt viszont igen, hogy azért, mert valamiben sikerült valakivé válnom, még nem jogosít fel arra, hogy bármit megtegyek/megtehessek!
Tanulság? Igen, lehetne, akár sok is! Számomra, hogy ne vegyem észre és ha már észrevettem, akkor ne törődjek az ilyen „csomagfeladókkal”! Ha már észrevettem, akkor ne tegyem hangosan szóvá! Ha már hangosan szóvá tettem, akkor … Nekem vannak tanulságai az esetnek, nem is kevés! Azt viszont nem tudom, hogy a csomagfeladónak vannak-e tanulságai az esetnek! Azt hiszem, hogy örülhet, hogy csak én tettem szóvá a dolgot és nem az emeleti testépítő szalon néhány vehemensebb tagja, mert akkor lehet, hogy testsúlycsökkentést hajtottak volna végre rajta a kellemes esti félhomályban!
Egy szónak is száz a vége illetve pont fordítva: ne parkoljanak olyan helyen, amihez semmi közük, még csomagfeladás idejére sem! Ha ezt sikerülne megérteniük a hasonló csomagfeladóknak (értve ez alatt a debreceni közlekedés méltatlan résztvevőit), akkor sokkal kellemesebben és biztonságosabban járhatnánk útjaink! Mert most csak egy csomagfeladásnyi időre állt meg ott, ahol nem volna szabad. Legközelebb majd a tűzoltóság vagy a mentők kapujában, vagy a Te otthonod garázsajtajában áll meg csak egy pillanatra! A szürkeállomány nem azért van, hogy nehezebb legyen a feje valakinek, hanem azért, hogy gondolkozzon!
Ez csak egy eset a debreceni közlekedésben naponta előforduló visszásságokból! Tegyünk ellene!