A helytörténetírás a debreceni cívisek társadalmi, gazdasági és kulturális életével inkább csak a II. világháború előtt foglalkozott. (1) Az 1948/49-es kommunista hatalomátvétel után, az osztályharcos történetszemlélet háború előtti hiányosságai miatt – Szűcs Ernő, a tudományos szocializmus szakterület képviselője szerint – „…az 1950-es évektől éppen e hiányok pótlása érdekében is fokozott nyomatékot kapott a munkásmozgalom-történet írása.” (2) A fokozódó központi figyelem és támogatás eredménye, hogy az 1970-es évek elején még évkönyv sorozat is indult „Tények és Források” (TéF) címmel az MSZMP és a DMJV Tanács támogatásával. Azt írja Szűcs 1971-ben, hogy „…az eddigi munkák kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy akár a politikai nevelőmunka, akár az elmélyültebb történelmi tájékozódás igényét kielégítsék… A történelmi materializmus alapján álló szemlélettel feltárt… tényanyagon nyugvó helytörténeti munkákra van szükség… Az új TéF-kötetek segítői legyenek a politikai gyakorlatnak, a mindennapok agitációs munkájának, az iskolai nevelőmunkának, de az iskolán kívüli, az egész társadalomra ható szocialista szellemi nevelésnek is.” (3)
A munkásmozgalom- történet központba helyezésének megnyilvánulása volt pl. hogy munkásmozgalom múzeumokat nyitottak: az országosat 1970-ben a Budavári Palota A épületében, mely 1990-ig működött. Külön vizsgálódást érdemelne, hogy Debrecenben, 1975-ben létrehozták a Déri Múzeum egységeként a munkásmozgalmi gyűjteményt, az egykori munkásotthon, a „Margit” helyén felépült lakásokból. (4)
Izgalmas kérdés, hogy a hagyományos helytörténetírást háttérbe szorító munkásmozgalom történet központi politikai szempontból való felfuttatását mi indokolhatta? Erre a legjobb választ az Észt Történelmi Emlékezet Intézet, a Tartu Egyetem által kiadott egyik tanulmánya adja azzal, hogy az új szovjet befolyási övezetekben a szovjetizáció folyamatát nem mint külső behatás következményét kívánták bemutatni, hanem mint a helyi társadalmak, helyi közösségek saját, szerves (organikus) forradalmi folyamatainak logikus kiteljesedését. (5) A szovjet jellegű berendezkedés tehát a mindenütt jelenlévő és intenzívnek bemutatott munkásmozgalom „vívmánya” és nem import !!
Szerencsére, a rendszerváltás óta egyre bátorítóbb azt látni, hogy a cívis hagyományok feltárása és értékvilágának bemutatása fiatal kutatók, szerzők érdeklődését is felkelti, vonzza.(6) A helytörténet háttérbe szorítása a 60-70-es években (7) azzal is járt, hogy az akkori fiatalabb történész generáció nem találta vonzónak a helytörténeti kutatást, néhány jelentős szerzőtől eltekintve, (pl. Szabó István, Balogh István, Rácz István, Irinyi Károly, Orosz István, Mazsu János) nemigen születtek jelentős helytörténeti munkák, míg a munkásmozgalom kutatásra jelentős karrierek épültek, főként a pártoktatás intézményrendszerén belül.
Folytatjuk…
-Egy reakciós demokrata-
Jegyzetek:
- Korompai Gáborné: A debreceni helytörténetírás hagyományai, Könyv és Könyvtár XIII. 1982. pp. 83-97.
- Szűcs Ernő: Helytörténet és munkásmozgalom történet, TéF 1971. pp. 5-13.
L.Nagy Zsuzsa: Az utóbbi évek megyei munkásmozgalom helytörténeti feldolgozásairól, TéF 1980. pp. 231-243.
3. Szűcs Ernő: id. mű.
4. H.B Napló 1975. április 5. sz.
5. Olaf Mertelsmann: How to Define Sovietisation? In: M. Saneauk- T.Hiia (szerk.): Sovietisation and Violence, the Case of Estonia: Proceedings of the Estonian Institute of Historical Memory, 1/2018, University of Tartu Press, 2018. pp. 17-38.
6. Pl. Veress Dániel-Don Tamás- Szabó Anna Viola: Holnemváros kiállítás katalógus; Déri Múzeum- MODEM, 2022 és Harangi Attila-Löki Viktor: Debreceni cívisházak és lakóik nyomában, Méliusz Könyvtár, 2022.
7. V.ö. L.Nagy Zsuzsa id. mű
Fotó: fortepan.hu/Urbán Tamás, úttörőavatás