Bizonyára jó néhányan feltettük magunkban a kérdést az elmúlt napokban: ugyan, mi a franc köze van az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetének egy magyar város ügyeihez?
Miért érezheti úgy a „présember”, hogy joga, sőt kötelessége beleavatkozni egy megyei jogú város dolgaiba?
Képzeljük el ezt a helyzetet megfordítva: Magyarország washingtoni nagykövete meglátogat néhány amerikai város nem éppen helyi (mondjuk ki: idegen) érdekeket képviselő ügynökszervezetét, és egy kis pénzmagot is kioszt nekik… Nos, valószínűsíthető, hogy másnap kiutasítanák az ilyen szerepet felvállaló diplomatát, és joggal.
De ne akadjunk fel holmi apróságokon! Megszokhattuk, hogy az amerikai külpolitikától a lehető legkevésbé számíthatunk az udvariasság és a szokásjog figyelembevételére.
Vajon miért játszik egy külföldi diplomata „helytartósdit” a mai független, szuverén Magyarországon?
A válasz a nagyhatalmak – leginkább az USA – külpolitikai eszközrendszerének szerves részét képező, burkolt és nyílt beavatkozási kísérletekben és érdekérvényesítésben rejlik.
Ezek a beavatkozási események leginkább diplomáciai, információs, katonai és gazdasági tényezőkön keresztül zajlanak, a módszerek megválasztásában a helyi nagykövetség munkatársainak is szerepe van, és a kollaboránsok kiválasztásánál a „munkaadó” iránti lojalitás a legfőbb szempont. Így fordulhat elő, hogy politikai aktorok jutnak átmenetileg szerephez az amerikai külképviseleten.
Bízunk benne, hogy novemberben új idők jönnek, s az amerikai külpolitika új helyi képviselői végre szövetségesekhez méltó módon, a diplomácia írott és íratlan szabályait egyaránt betartva fognak majd viselkedni, valódi együttműködésre törekedve!
… és akkor talán eloszlik az a kérdés, hogy: „miért érezheti úgy az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete, hogy joga, sőt kötelessége beleavatkozni egy megyei jogú város dolgaiba?”
– Pierre –
Fotó: pestisracok