„Vadnak születtünk az utca nevelt
Senki nem vigyázott ránk
A beton házak között nem várnak csodák…”1
1978 nyara: három kisfiú játszott a homokban a frissen elkészült panelházak árnyékában, valahol az újkerti lakótelepen. Gyerekek, éppen hogy iskolába mentek ősztől. Nem gazdagok, nem szegények, lakótelepi gyerekek. Egy házban laktak, együtt nőttek fel, a beton házak között. Később már nem hárman voltak, hanem többen. Barátok lettek. Egy életre.
Mit adott nekik a lakótelep? Mindent, a gyerekkort. Először a játszóteret, a focipályát a „Nagydombon”, a fagyizót a suli előtt, a Delta mozit, a bújócskázást a parkban, nyakukban a kulccsal – ha valaki emlékszik még erre. Később az első kamasz szerelmeket és a törzspresszót, ahova betértek péntek, vagy szombat esténként minden előzetes megbeszélés nélkül:
„vár még valaki vele jó lesz egy cigit megosztani” 2
Hatalmas házak, óriási lebetonozott placcok, meg- megszakítva kisebb-nagyobb zöldfelülettel. Mondhatni sivár környezet, de sok ezer gyereknek ez jutott a múlt évezred utolsó évtizedeiben és mégis volt benne valami emberi. Kötődés jött létre emberhez és városrészhez, mert együtt voltak szinte minden nap és joggal énekelték néhány sör után, hogy:
„miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel,
Ismerős a fütty és egymásnak felel”3
Ha átmentek a Vénkertbe, már „idegenek” voltak, de ez így volt szép, mert így tanulták meg: összetartoznak. Ha féltek „…egymástól vártak bíztatást”1, mert mindent ott helyben kellett megoldani. Nem lehetett mobilon segítséget kérni aputól, csakis kizárólag egymástól. Megtanulták tisztelni egymást és tenni az emberi kapcsolataikért.
Ma ezek a fiúk felnőttek, családapák, és többségük már nem az Újkertben lakik, de mind Debrecenben. Mert ez az ő városuk, és amivé váltak, annak a gyökerei oda nyúlnak vissza azokhoz a felhőtlen gyerekkori napokhoz ott a panelrengetegben.
Azok a házak ma is ott állnak, de ma már „nem ugyanazok”. Nem jobb, vagy rosszabb. Más. A világ változott, az ember viszont örök, és remélem a mai gyerekek ugyanúgy fognak kötődni gyökereikhez, mint az a nemzedék….
-Matusz-
1: Kukovecz-Nagy : Ítélet helyett 2:Pataky- Slamovits: Elhagyom a várost / Edda blues / 3: Adamis –Presser: Miénk itt a tér
Fotók: MLFA, dehir