2025. 04. 18.
Nagypéntek van. Jézus szenvedésére, kereszthalálára, eltemetésére emlékezünk. A Megváltóra, ki összes bűnünk súlyát magára vette azért, hogy mi is meghaljunk a bűn számára, s Isten mértéke szerint helyesen éljünk!
Akár különös jelentőséggel is bírhat a tény, hogy Krisztus feltámadását 2025-ben a nyugati és a keleti keresztény (ortodox) egyházak egyszerre ünneplik. Nem gyakori, szimbolikus és talán egy fontos üzenet rejlik ebben: emberek, országok, eljött az idő, békéljetek meg egymással!
Már két évvel ezelőtt is megszólaltak a béke hangjai Rómában: ekkor, a nagypénteki keresztút során nagyon sokan – messze földről érkezők – nyilatkoztak az áhított békéről, mely, mint tudjuk, sajnos azóta sem költözött közénk.
Ezen alkalommal hangzottak el a következő gondolatok: „Hogyan érjük el a békét? Jézus, te elestél a kereszt alatt, ám azután újra felkeltél, megint magadra vetted a keresztet, és ezzel adtad nekünk a békét. Arra indítasz minket, hogy vegyük kézbe az életünket…”.
Mások imigyen szóltak: „Most tanúságot teszek a háború borzalmairól és ezt kiáltom: soha többé háborút!” Megint mások: „… ma is úgy van, mint egykor: a gyűlölet hátborzongató tobzódása közepette megszületik a béke tánca. És mi, keresztények, ennek a békének akarunk az eszközei lenni!”
Voltak, akik materiális megközelítéssel éltek: „A szégyentelen és lelkiismeretlen fegyverkereskedelemből: téríts meg minket, Úr Jézus!”
Orosz és ukrán fiatalok mondták: „Jézus, kérlek szépen, add, hogy béke legyen az egész világon, és mindannyian testvérek lehessünk!”
Gondoljunk minderre a legcsendesebb napon, s ki-ki – hite szerint – imádkozzon!
„Adj békét, Uram, s tedd fölöslegessé a fegyvereket e csodálatos világban!”