2025. 07. 06.
Az életet a különbözőbb kultúrákban egy állandó harchoz hasonlítják. Pál apostol azt írja Timóteushoz írt második levelében: „ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam…”. Eszünkbe juthat a keleti vallások és a harcművészetek szoros kapcsolata is.
Nem csak a politika nyelve az, ami állandó harcias kifejezéseket használ, hanem az élet minden területét átszövi a harc, mint szimbólum. Saját belső vágyainkkal, lelkiismeretünkkel, igazságérzetünkkel is harcolunk, hol engedünk nekik, hol ellenállunk. Tehát még egy másik fél sem szükséges a harc lefolytatásához, és természetesen fizikai erőszakot sem kell alkalmaznunk ahhoz, hogy harcoljunk. Hazánkért, családunkért, hitünkért, elveinkért.
A Harcosok Klubja nem a fizikai erőszak mámorában vágyaikat kiélők csoportja, vagy egy huszonöt éves hollywoodi film miatt lett így elnevezve, hanem ezért, hogy cselekvésre ösztönözzön! Elvégre az Üdvhadsereg sem fizikai harcot folytat, hanem nemzetközi jótékonysági szervezet és keresztyén szervezet.
A politikai nyelve egyre keményebb, durva, sértő. Sokszor személyeskedésbe fordul át, erőszakos elemeket, háborús hasonlatokat használ. Sokunk ódzkodik ettől, jobban örülnénk, ha szebb szavakkal, egymásnak a tiszteletet megadva tudnánk minden esetben kommunikálni. Szerencsére, azonban tizenkilenc éve, a 2006-os gyurcsányi lovasroham óta nem történt jelentősebb, politikai erőszakba torkolló eset hazánkban. Ennek így is kell maradnia!
Harcra fel!
Szívvel, lélekkel, tisztelettel.