Az internet és a teljesen elektronikussá tett világunk mindenki számára biztosítja a szabad
véleménynyilvánítást. Akkor is, ha az illető nem állt sorba, amikor a szürkeállományt
osztották. Egyre több ilyen emberformájú ösztönlény kerül elő és olthatatlan vágyat éreznek,
hogy elmondják a biztos igazságot. Egyelőre azonban senki nincs birtokában ennek, csak ezt
is be kellene látni. Azonban a szürkeállomány csekély volta ezt nem teszi lehetővé számukra.
Az elmúlt néhány év során olyan események zajlottak le és tartanak napjainkban is
világunkban, amelyek döntően befolyásoltak szinte minden területet, akár gazdasági, akár
társadalmi értelemben. Ez pedig meghozta a nem várt mennyiségű, csodás képességekkel
rendelkező, mindenhez is értő szakemberek sokaságát. Ők gátlás nélkül leírják minden
gondolatukat, ami – szerintük – az adott témához kapcsolódik. Rájátszanak arra az emberi
tulajdonságra, hogy sokkal könnyebb elhinni, megjegyezni mindent, ami negatív, ami rossz!
Kiss István úr visszadobta az óvoda udvarára a kirepült labdát.
De közben összevonta a szemöldökét és szigorúan mondta a labdázó gyerekeknek,
hogy máskor jobban vigyázzanak!
Ebből nem az marad meg az emberek emlékezetében, hogy milyen rendes ember ez a
Kiss István, mert visszaadta a labdát, hanem az, hogy csúnyán nézett a gyerekekre és rájuk szólt!
És ha ez a hír kikerül egy kattintásvadász címmel a közösségi felületekre, akkor a
kommentekben rögtön megjelennek a mindenhez értők és elkezdődik az „észosztás”.
Azt azonban nem veszik észre, hogy éppen ők voltak azok, akik nem álltak sorba
szürkeállományért, amikor lett volna lehetőségük.
Kezdődött a vírusszakértők seregével, akik a chipbeültetéstől kezdve a lakosság kiirtásáig
terjedően bőven ontották a legfantáziadúsabb szakértői véleményeket, ezekre karriereket
építve, hacsak ideig-óráig is.
Majd jöttek a klímaszakértők a holnapi világvége reális lehetőségével. Azonban ez a holnap
még nem jött el, de ez senkit sem zavar közülük.
Aztán a katonai szakértők népes serege bizonygatta, hogy az oroszoknak semmi esélyük és
már azelőtt vesztettek, hogy egyet is lőttek volna. Sajnos ez sem vált be, de ez sem érdekes.
Még sok mindent fel lehetne sorolni, ahol értő szakértés folyt. Napjainkban pedig hirtelen
kiderült, hogy a nyugdíjas gyógyszerésztől kezdve a gyári munkáson át az influenszerekig
mindenki kiváló komolyzenei szakértő és kapásból sorolja Bach és Muszorgszkij összes
művét az első hangtól az utolsóig. Természetesen azt is tudva, hogy hogyan szabad ezeket
előadni, milyen zenekarral vagy szólistával, ki vezényeljen és ami a legfontosabb, hogy lehet
benne szünet vagy sem! Mert ez utóbbi most a legfontosabb!
Az viszont egyik szakértőt sem zavarja, amikor klasszikus darabokat adnak elő színházaink és
kiemelik saját korából, aktualizálják, átültetik napjainkra és érthetetlen és élvezhetetlen darab
válik belőle. Ez a művészi szabadság, mondják erre. Ebbe, úgy látszik, hogy a szünet kérdése
már nem tartozik bele. Kár! Szép új világ!
Biztos, hogy ilyen szép új világ kell nekünk?