A miniszterelnök tusványosi szabadegyetemen megtartott 2025. 07. 26-i beszédének rövid összefoglalója
2025. 07. 26.
Fotók: Orbán Viktor Facebook-oldala
Nagy és jelentős témákat érintett Orbán Viktor miniszterelnök mai, tusványosi szabadegyetemen megtartott beszédében. A kormányfő az összegzést kormányzati cikluszáró előadásként aposztrofálta, egyúttal kifejezte abbéli reményét és meggyőződését, hogy jövő ilyenkor kormányzati ciklusnyitó beszédet tarthat majd.
Ezzel kapcsolatban elmondta: a legfrissebb mérések szerint a 106 egyéni országgyűlési képviselői helyből 80-at nyerne most a nemzeti oldal, 2022-ben ez a szám 87 volt, s ettől nem kellene alább adni! A baloldal esetleges felülkerekedése viszont a külhoni magyarság számára jelentené a legnagyobb kockázatot – mondotta. Míg ugyanis ellenfeleink Erdélyt román földnek tartják, addig mi azt mondjuk: az állam és a nemzet határai nem esnek egybe; a patrióták az egész nemzetben gondolkodnak. Mindezzel együtt a közép-európai nemzetek egymásra utaltsága is lényeges, s ezzel kapcsolatban megemlítette az új román miniszterelnököt, akivel – úgy tűnik – jó együttműködésre számíthatunk.
A miniszterelnök röviden érintette a hazai közéletet az elmúlt napokban felbolydító botrányokat is, ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „…valami félrecsúszott a hazai show-bizniszben!”
Orbán Viktor meghirdette a digitális honfoglalást, melynek keretében – szándéka szerint – el kell indítani a digitális polgári köröket! Minderre azért van szükség, mert mint mondta, minden mai közösségnek kell lenni egy „digitális lábának”. A Harcosok klubja a digitális csatatér frontvonalában küzd, viszont vannak, akik alkalmasabbak a békés építkezésre. Őket is meg kell szervezni és a hazaszeretet kultúrájában segíteni szükséges tevékenységüket! Mindennek egy most induló weboldal fog működési keretet adni.
A napjainkban mind gyakrabban emlegetett esetleges harmadik világháborúról is szót ejtett Orbán. Álláspontja szerint sokasodnak egy világméretű összecsapásra utaló előjelek – ezekről részletesen is beszélt természetesen –, de a nagy háborút még mindig elkerülhetőnek tartja.
Hazánk szerepét úgy látja a kérdésben, hogy – a higgadtság és a stratégiai nyugalom mentén – mindent meg kell tennünk a békéért. Legfontosabb Ukrajna unión kívül tartása jelenleg. Azonban Magyarországnak nincs érdemi ráhatása a nagyhatalmakra, ezért a közép-európai államokkal való együttműködésre, a regionális békére kell helyezni a hangsúlyt. Ha mégis lesz háború, mindenáron ki kell maradnunk belőle – szögezte le a miniszterelnök.
A magyar külpolitika rendezőelveiről szólva a továbbiakban kifejtette: törekednünk kell arra, hogy a világ minden erőközpontjával korrekt kapcsolatokat ápoljunk azért, hogy egy esetleges nagy konfliktusban senkinek ne legyen érdeke hazánkat megtámadni. A jó viszony az erőközpontokkal jelenleg realitás, egyedül Brüsszellel nem működik pillanatnyilag.
Az előadó ezen túlmenően kiemelte Magyarország védelmi képességei fejlesztésének fontosságát és az ország „válságálló képességeinek” növelésére irányuló erőfeszítéseket is megemlítette. Ezzel kapcsolatban az önellátásról beszélt, valamint a hadi- és élelmiszeripar, az energiaellátás, a digitális képességek fejlesztésének fontosságára hívta fel a figyelmet, s hosszan elemezte a mesterséges intelligencia kérdését.
A külpolitikához kapcsolódóan a miniszterelnök említést tett Magyarország regionális humánerőforrás-fölényéről – itt a magas színvonalú oktatást biztosító egyetemeinkről és a fejlett szakképzésről beszélt –, majd a blokkokba való bezárkózás elkerülésének jelentőségéről is szót ejtett.
Az orosz-ukrán háborút elemezve a konfliktus fő okaként a 2014-ig fennálló erőegyensúly megbomlását jelölte meg, s a 2027-ig elfogadandó új uniós költségvetés-tervet háborús költségvetésnek minősítette. Állítását a tervezet szerkezetével, a számokkal támasztotta alá: a büdzsé 20%-a Ukrajnába menne, a maradék háborús készülődésre fordítódna.
Brüsszel immár nyíltan háborús szándékai mögött Orbán egyfajta „föderalista mestertervet” sejt: az elmúlt időkre visszatekintve ugyanis világosan körvonalazódik, hogy minden nagyobb válság lehetőséget adott a brüsszeli bürokrácia számára a nemzetállamok jogköreinek csorbítására, természetesen párhuzamosan az uniós jogkörök – olykor nem is különösebben lopakodó – kiterjesztésére. Így volt ez a 2008-as gazdasági válság, a migránsválság és a közelmúltban lezajlott Covid-válság idején is.
A globalista befolyásolási szándékokkal szembeni védekezés lehetőségét a „Magyar nagystratégia” megalkotásában és annak következetes végigvitelében látja; a nagyhatalmak Trianonban kinyilvánított akaratával szembeni fellépésünk sikeréhez – ahhoz, hogy hazánk végül nagy (great) és gazdag lehessen – bizonyos lépéseket meg kell tennünk: biztosítanunk kell a humán erőforrást, a nyersanyagot, az energiát, mindehhez tőkét és tudást kell hozzátenni, továbbá azt is el kell érni, hogy hazánkat a jövőben ne hagyják ki a nagy jelentőségű nemzetközi döntésekből! A kormányfő meg van győződve arról, hogy ezek tekintetében jó úton járunk: az „emberimport” koncepcióját továbbra is elvetjük, ezzel szemben Magyarország családbarát politikája az egész unióban a legtöbb anyagi forrást biztosítja összességében a gyermekek felneveléséhez, akik nemzetünk jövőjének zálogai.
Közép-Európáról szólva azt mondta, hogy az európai jövőt ez a térség fogja biztosítani, mivel a kontinens nyugati fele meghajolt a migrációs nyomás előtt és lassan nemzeti önazonosságuk is odavész. Napjainkra vegyes társadalmak alakultak ki Európa legtöbb nyugati országában, a nagyvárosokban a lakosságcsere immár kézzel fogható realitás. Az ilyen állapotban lévő társadalmak várhatóan nem lesznek képesek – a miniszterelnök szerint Afrikából hamarosan meginduló – a korábbitól jóval nagyobb inváziónak ellenállni. A helyzet odáig fog fajulni, hogy nagyjából 10 év múlva a nyugati határainkat is meg kell védeni a behatolni akaró, idegen kultúrájú migránstömegektől!
Hogyan jutott idáig Európa? Orbán úgy látja, a nyugat-európai társadalmak már elfelejtették, hogy megmaradásukat csak a kereszténység megvédésével lehetséges hosszabb távon is biztosítani. Ezt a hiányosságot történelmi okokra vezeti vissza, ugyanakkor a kereszténység kérdéskörét vallási és kulturális közegben is értelmezi. Ebben az összefüggésben háromféle társadalmi állapotról beszél: az élő hit időszaka, ez volt a legkorábbi. A következő fázisban az élő hit zsugorodik, de a kulturális kereszténység még mindig nemzetmegtartó erő: ebben él jelenleg Közép-Európa. Az utolsó szakaszban („zéró kereszténység”) megszűnik a társadalmak természetes védekező képessége, itt tart napjainkban a Nyugat. „Átbillenési pontnak” tartja, amikor az államok hivatalosan engedélyezik az azonos neműek házasságát, mivel ez a legelemibb keresztény hagyományokkal és törvényekkel áll szöges ellentétben.
Gondolatait egy félig nyitva hagyott kérdéssel zárta a miniszterelnök: vajon vissza tudunk-e kapaszkodni az élő hit megtartásának világába? Álláspontja szerint végső soron ez rajtunk és gyermekeinken múlik!