2025. 06. 04.
A már megszokott helyszínen, a Bem téren fejeződött be az Összetartozás napi hivatalos megemlékezések sora Debrecenben. A Magyar Fájdalom szobránál kulturális műsor idézte fel a jelenkori magyarság tudatában legélénkebben élő nemzeti tragédiánk keserű emlékét, majd Pósán László mondta el megemlékező beszédét.
Városunk egyéniben megválasztott országgyűlési képviselője bevezetőjében korábbi évtizedek jeles vagy híres ismert emberei – történészek, politikusok, művészek – gondolataival érzékeltette, miként látták és láttatták a magyarságot ért példátlan igazságtalanságot azok, akik a mai kort megelőzően éltek, miután a Nagy Háborúban győztes hatalmak „Németországot megbüntették, de Magyarországot keresztre feszítették.”


Fotó: 1693.hu
Francesco Nitti, Olaszország miniszterelnöke egy alkalommal ezt mondta: „Trianonban egy országot sem tettek tönkre gonoszabbul, mint Magyarországot. (…) Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja érte a felelősséget. (…) Nincsen olyan francia, angol vagy olasz, aki elfogadná hazája számára azokat a feltételeket, amelyeket Magyarországra kényszerítettek…”. Jászai Mari – minden idők talán legnagyobb hatású magyar színésznője, a Nemzeti Színház nagyasszonya – így beszélt szülőhazája iránti érzéseiről: „A hazaszeretet egy nemzetben az, ami testben az egészség. Attól naggyá nő, anélkül elsorvad. Hazaszeretet nélkül nincs Nemzet, csak horda.” Karinthy Frigyes – Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára című írásában – ekként tette a gyermek számára érthetővé minden magyar fájó érzelmeit: „Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.” – idézte fel a szónok.
Pósán László a magyarságot ért elképesztő trianoni igazságtalanságot a jelen kor eseményeivel is párhuzamba állította: napjaink hazafiatlan közéleti kalandorait – akik Váradot könnyedén „román földként” emlegetik, akik idegen érdekeket képviselnek és ezért szinte bármire hajlandóak – Kun Béla, Rákosi és Kádár örököseinek nevezte. A politikus utalt a nemzeti közösségek szétforgácsolására irányuló törekvésekre és azon külföldről pénzelt szervezetekre, melyek számára „az abnormalitás a zsinórmérték.”
Majd Apponyi Albert jól ismert, szinte próféciaként ható szavaival zárta beszédét városunk képviselője: „Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek most itt megásták Magyarország sírját.” – s a jövendölés bizony beteljesedni látszik, ha körülnézünk, mondotta. A délszláv birodalom, Csehszlovákia a múlté, és sajnos, Franciaország nemzeti jövője sem látszik biztosítottnak, legalábbis demográfiai értelemben semmiképpen. Ezzel szemben Magyarország – mivel ellenállunk a bennünket megtörni igyekvő szándékoknak – újra erősödik és élni fog!