2025. 10. 29.
Nagyon úgy tűnik, tényleg nem elég nekik, hogy hülyének néznek bennünket – hiszen nagyjából folyamatosan napvilágra kerülnek a Tisza Pártnak a társadalom szinte minden rétegét durván megsarcolni kívánó elképzelései –, de Magyar Péter minduntalan tagadja ezeket, sőt a tejjel-mézzel folyó Kánaán eljövetelét ígéri kormányra kerülésük esetére.
Bár ez a morálisan kétségkívül erősen vitatható politikai taktika nem számít nóvumnak hazánk rendszerváltás utáni történetében – jól emlékszünk még Gyurcsány Ferenc 2006-os ígérgetéseire, majd a választásokat szinte rögtön követő megszorításokra –, súlyosbító tényező, hogy mindez a hazai közbeszéd és hangulat elképesztő mértékű „lerontásával” együtt jelenik meg.
Nem a Tisza árad, hanem a gyűlölet!
Magyar Péter és emberei ugyanis jó ideje élen járnak az agresszív, másokat degradáló, a tőlük eltérő véleményen lévőket ledorongoló erőszakos kommunikációjukkal és olykor tetteikkel, ami az elmúlt időszakban bontakozott ki leginkább. De mit is várhatunk egy olyan figurától, aki – immár kissé közhelyesen hat, de mégis tény – politikai pályáját a saját felesége lehallgatásával és elárulásával alapozta meg? Hiszen, ahogy Madách halhatatlan művében Lucifer mondja: „… nem adhatok mást, csak mi lényegem!”
Végtelenül elszomorító a normalitást természetes létformájukként megélők számára, ami itt folyik: a baloldali gyűlöletpolitika rég nem látott tobzódásának lehetünk tanúi napjainkban! Már nemcsak a jobboldali politikusokat, de immár a nemzeti oldal felé bármilyen módon elkötelezett vagy egyszerűen csak szimpátiát mutató közszereplőket, és mind gyakrabban a hétköznapi embereket is súlyos atrocitások érik, általában a közösségimédia-felületeken.
Ott tartunk, hogy a Terror Háza főigazgatójával kétségkívül megfeleltethető szereplőt egy budapesti színházi rendező a darabjában agyonvereti – és ez teljesen rendben van. Szinte ünneplik az említett „művészt”!
A kenyai légikatasztrófáról szóló tudósítások alá – és ez szintén a Tisza Párt messiásának felelőssége, hiszen ha neki lehet alpári módon viselkedni, akkor a híveknek is – az elvakult rajongók sokasága gyalázkodó, kegyeletsértő módon kommentel, utalván az áldozatok általuk vélelmezett politikai hovatartozására. És ha valaki mindezt szóvá teszi, még nekik áll feljebb!
Na, most álljon meg a menet! Ha szűk félévvel a választások előtt ilyen gyűlölet uralkodik, mire számítsunk a hazánk számára döntő jelentőségű szavazás előtti pár hétben? Vagy mi fog történni, ha az eredmény – Magyar Péter és hűséges rajongói számára – nem éppen tetsző lesz?