2025. 06. 10.
Kedves Dagobert bácsi!
Ugyan nem hirdettél meg semmiféle állást, de én nagyon szeretnék Nálad dolgozni! Szerintem a cégednél kevés munkával nagyon jól kereshetnék. Azért gondoltam éppen rád, mert akkor is pofátlanul sok pénzt zsebeltem be néhány nap alatt, amikor lehet – de nem bizonyított –, hogy a részvényeiddel bennfentes-kereskedőst játszhattam.
Jogászdiplomám van, nem úgy, mint neked, te kis buta melós, de remélem, ezzel nem feszélyezlek. Ahogy azzal sem, hogy pesti ficsúr vagyok, egy bájgúnár, akit az olyan bunkó vidéki fiúk lenéznek, mint amilyen te is vagy. Szerencsére sok nőnek bejön kackiás termetem és nárcisztikus bájam. Saját frusztrációmat rajtuk szoktam levezetni, így indulatkezelési problémáim ritkán vezetnek munkahelyi feszültségekhez. Különösen könnyen elkerülhető az, hogy megalázzam beosztottjaimat, ha nem kell bejárnom az irodámba. Közönséges jogászi feladatokat amúgy sem szeretnék végezni, aminek két oka van: egyrészt valószínűleg alkalmatlan lennék rá, másrészt nem is nagyon van kedvem hozzá. Szívesebben helikopterezgetnék, repülőzgetnék és vízi járművek tesztelésére is önként vállalkozom.
Fizetési igényeim lehetőségeidhez képest szerények: 3,3 millió forint alá nem szívesen mennék és a prémiumokra is igényt tartok. De csak azért vagyok ilyen szerény, mert remélem, megengeded, hogy máshonnan is hasonló jutalmakat kapjak. Évi százmillió alatt feszengek: nem is a pénz, inkább a státusz miatt.
Várom, hogy meghívj egy ebédre és tisztázzuk a részleteket, mielőtt még nagyon megéheznék és beléd harapnék.
Mélységes nyalintással:
dr. Agyar Péter
4.6692