Csak kapkodjuk a fejünket mostanság, mi minden történik a hazai közélet berkeiben, s nem éppen szívderítő dolgok!
Gyakori mondás volt nemzeti-patrióta körökben az elmúlt években – utalván a hazánk érdekeit semmibevevő, sőt: azt teljes mértékben a brüsszeli szempontok alá rendelő egyes politikusainkra –, hogy „nekünk, magyaroknak, baloldalból a legalja jutott”. Sokáig gondolhattuk ugyanis, hogy az efféle „politikusfaj” nemigen alulmúlható, de ezen elképzelésünket mostanra „Valóság nagybácsi” megcáfolni látszik.
Ugyanis – miközben Orbán Viktor miniszterelnök Magyarországot éppen a nemzetközi diplomácia centrumába helyezi, s jelentős vezetőkkel tárgyal, egyeztet – addig a baloldal legújabb messiása még egy szintet lép a moralitás létráján: lefelé. Már az indulása sem volt akármilyen Magyar Péternek, hiszen politikai színrelépését – mint az közismert – felesége lehallgatásával indította, de pályáját azóta is a „trash” televíziós műfaj hazai úttörőjének számító, az egykori Mónika Show-t idéző stílusban egyengeti. Botrány botrányt követ, lassan követhetetlen, ki kit hallgatott le a Tisza Pártban; úgy tűnik, senki sincs biztonságban „Poloska Peti” környezetében.
Egy választópolgár joggal várja el támogatottjaitól, hogy azok – akár kormányon, akár ellenzékben vannak – komoly és az ország számára fontos dolgokkal foglalatoskodjanak, s egyúttal tiszteletreméltó módon viselkedjenek! Ez a magától értetődő követelmény viszont – úgy tűnik – egészen mellékes a Tisza-szektában. Jól látható ez, hiszen a hívek egy jelentős része mindinkább valóban szektatagként viselkedik: a vezér bármit tehet, bármit mondhat, „büdösszájúaknak”, agymosottaknak nevezheti legelszántabb követőit és munkatársait, ők mégis vakon követik őt.
A Magyar-féle gyűlöletpolitizálás legújabb „gyöngyszeme”, amikor a sértett exférj egyik jelentős támogatója – Raskó György – a nyugdíjasok kihalásáról értekezett a minap; ebben látja ugyanis a „szakértő” a Tisza Párt felemelkedésének távlati lehetőségét. Emlékezzünk vissza a 2022-es választásokat megelőző időszakra: ekkoriban is a baloldal – azóta bukott – miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter mondott hasonlókat, a Covid által megtizedelt idősebb korosztály elhunyt tagjaira utalva.