2026. 02. 10.
Az emberek számára nagyon fontos, hogy élményeket szerezzenek. A közös élmények még fontosabbak, hiszen a pozitív hatású élmény, ha sokan vagyunk, akik átéljük, még erősebbé válik. Ilyen lehet egy jó koncert – akár komoly-, akár könnyűzenei –, egy jó előadás a színházban vagy még nagyobb méretben, a Békemenetek.
Ha sokan vagyunk együtt hasonló gondolkodásúak, akkor az élmény boldog és örömteli emlékké válik, amit jó elővenni, újra rágondolni, ismét átélni. Pár napja sikerült egy ilyen élményt szerezni.
Ritkán járok moziba. Legutóbb az Árva címűt szenvedtem végig, szó szerint percről percre. Ahogy mondani szokták, hat ökörrel sem tudnának elvontatni egy Tarr Béla– vagy Enyedi Ildikó-, de még Hajdú Szabolcs-filmre sem.
Most azonban egy olyan magyar filmet sikerült megnézni, ami valóban megérte. Pedig előtte hallottam róla hideget-meleget. Mindenkinek van és lehet véleménye, mert ez nagyon fontos. Csak azt nem értem, hogyan lehet az, hogy vannak, akiknek ami magyar, az csak rossz lehet. Hogy tudnak tükörbe nézni, hiszen elméletileg ők is magyarok. Ennek megfejtése sok száz oldalas tanulmányt érdemelne. Sajnálom őket, borzasztó életük lehet. De ez a film mindenért kárpótolt.
Ne fokozzuk tovább a dolgokat, természetesen a címben említett Magyar menyegző című magyar filmről van szó. 1980-1985 között játszódik Budapesten és Erdélyben. Néptánc, táncházak, népzene, viseletek, egy kis seftelés, egy kis „rockandroll” és sok-sok szerelem. De mindez olyan patikamérleg pontossággal adagolva, hogy egyik sem megy a másik rovására. Nem válik rózsaszín, romantikus lányregénnyé. Rengeteg fiatal szerepel benne, érdemes lenne a filmet vetíteni a hon- és népismeret órák keretében. Jók a poénok, a rövid, de velős párbeszédek. És az autó, mely szinte főszereplő, egy réges-régi Wartburg kombi. Ezzel száguldanak a főszereplők egy kis kalotaszegi faluba, esküvőre. Fantasztikus táncosok, köszönet érte Zsuráfszkynak és csapatának, fantasztikus zenészek, hála érte Páll István Szalonnának. A zárójeleneteket már 1985-ben, Budapesten, egy nagy táncházban láthatjuk. Itt jelennek meg a magyar táncházmozgalom ikonikus alakjai!
A tökéletes filmből itt hiányzik számomra egy mozzanat. A mai filmtechnika megengedte volna, hogy Halmos Béla is megjelenjen, hiszen nélküle nem beszélhetünk magyar táncházmozgalomról. A történetről és a szereplőkről szándékosan nem írok semmit, mert az már a filmkritikusok feladata. Röviden csak annyit ezekről, hogy jók, nagyon jók, kiválóak.
Mindenki menjen el valamelyik filmszínházba és győződjön meg róla, hogyan kell kiváló és élvezhető magyar filmet csinálni, ami akár kasszasiker is lehet. Ebben bízva gratulálok a film összes készítőjének, mert megérdemlik. A károgók meg károgjanak, mert szerencsére olyan őrült diktatúrában élünk, hogy bárki bármit és bárhol károghat. A károgásért meg elnézést kérek a varjaktól, mert ők legalább igen okos élőlények!