Az egyik barátom mesélte, hogy miután édesapja meghalt, a lakását fel akarták újítani, mert már elég rossz állapotban volt. Kipakolták és lezárták, hogy ha összegyűlt a pénz, felújítják és a gyereknek adják. Telt-múlt az idő, de valahogy nem jött össze soha elég, a srácot meg felvették a BME-re, úgyhogy újratervezés következett. Elment ezért a lakáshoz, dugta volna be a kulcsot a zárba, de az nem ment bele. Matatott, vacakolt, mire egyszerre nyílt az ajtó, és egy ijedt arcú nő állt vele szemben szombat délelőtt tízkor borzosan, két cuki kislánnyal a háta mögött. Kérdezi az asszony, hogy mit akar. Ő zavartan habogott, hogy elnézést, biztos téves, de nézi a lakás számát meg a folyosót, és hát csak nem tévedett.
Végül kiderült, hogy a lakást az új közös képviselő adta oda neki szívességből, mert látta, hogy nincs gazdája. Annyit kért csak cserébe, hogy a lépcsőházban mindig takarítson és viselje gondját az épület előtt a növényeknek. A nő nagyon kedves volt, vendégül látta a saját konyhájában, adott neki teát. Beszélgettek és megállapodtak, hogy keresnek akkor másik albérletet, de két hónap még kellene, hogy ne az utcára menjenek. Két hónap múlva persze nem volt megfelelő lakás. Négy hónap múlva sem. Ki akarta lakoltatni őket, de persze ez sem olyan egyszerű. Ráadásul ellenük fordult a közös képviselő és a teljes lakóközösség, a házban ugyanis mindenki tudni vélte, hogy néhány ezer forintos lakbéremelés miatt akarja utcára tenni a kedves nőt a cuki lányokkal együtt. Pedig ők takarítják a lépcsőházat és még a növényeket is locsolják! Azután végül csak kimentek onnan valahogy, de abban sem volt köszönet.
A közös képviselő tipikus szocialista volt: szívesen adott a máséból, különösen úgy, hogy még neki is haszna volt belőle. Mintha a Szikra mozgalom és a többi baloldali párt programját valósította volna meg. Ők is előbb a közös vagyontárgyakat, önkormányzati és állami tulajdont adnák át a rászorulóknak: hontalanoknak, menekülteken, olyanoknak, akik nem szívesen fizetnek bérleti díjat más tulajdonáért. Azután persze a használaton kívül álló magántulajdont is odaadják bárkinek. Miért is ne, hiszen ezzel még a lakosság szimpátiája is megnyerhető. Az persze nem számít, hogy a tulajdonosoknak kárt okoznak.
Hogy is szokták mondani? Fizessenek a gazdagok?
4.6692