2025. 04. 22.
Biztos vannak, akik még emlékeznek egy bizonyos dél-kelet-európai diktátorra: Enver Hodzsa (1908-1985), albán vezetőre. Uralma alatt Albánia fokozatosan megszakította a kapcsolatait a többi kommunista/szocialista országgal és teljesen elszigetelődött.
Náluk is volt rendszerváltás és létrehozták az Albán Kommunista Bűnöket és Következményeket Vizsgáló Intézetet. Ennek vezető munkatársa dr. Cele Hodzsa, akivel az egyik nagy múltú napilap 2025. április 14-én közölt egy kiemelkedően izgalmas beszélgetést.
Napjaink magyar belpolitikai világát átszövi az állandó diktatúrázás. Akik erről beszélnek, azoknak fogalmuk sincsen az igazi diktatúráról vagy tudatosan mossák össze a fogalmakat!
A beszélgetés Cele Hodzsával tökéletesen rávilágít a kommunizmus bűneire, a diktatúra valódi arcára. Érdemes lenne mindenkinek elolvasni ezt a pár hasábot. A létező diktatúra köszön vissza a sorokból és nagyon helyesen felhívja a figyelmet arra is, hogy nem szabad megtűrni a kommunizmus semmilyen formáját a demokráciákban!
Két rövid idézetet ide illesztek kedvcsinálónak!
„A kommunizmus és annak modern ágazatai, például a kulturális marxizmus vagy anarchizmus újra népszerűséget szereznek Nyugaton. Ön szerint mi a legfontosabb tanulság, amit a jövő generációinak meg kell tanulniuk az albán kommunizmusból és ebből a halálos ideológiából általában? Mi az ön üzenete?
– Az én üzenetem az, hogy minden kommunista irányzattal szemben keménynek kell lenni. A keleti világban ez gazdasági kommunizmus volt. Nyugaton ma ez kulturális kommunizmus. Mindkettő veszélyes. És szerintem ezeket különböző csoportok használják ki a saját érdekeik mentén. Harcolni kell ellenük. A kormányoknak kell fellépni ellenük, mert nekik vannak erre eszközeik és lehetőségeik. Nem szabad őket megtűrnünk a demokrácia nevében!”
„– Az élelmiszerhiányon és a gazdasági nehézségeken túl milyen volt a mindennapi élet? Milyen mélyen avatkozott bele az állam az emberek magánéletébe?
– Ez olyan kérdés, amiről akár hónapokig is beszélgethetnénk, de megpróbálom röviden összefoglalni. A rezsimnek teljes kontrollja volt. Ha valakit ki akartak végezni, elég volt azt mondani: „Fogjátok el és végezzétek ki!” – és ez meg is történt. Bármilyen módon be tudtak avatkozni az emberek mindennapjaiba. Nem voltak korlátok. Nem létezett jogi határvonal az állam és a család, illetve más szférák között. Nem érdekelte őket az emberi jogok kérdése.”
Az állandó diktatúrázóknak és a bizonytalanoknak érdemes megkeresni és elolvasni az egész beszélgetést! Talán bekövetkezhet egy új felvilágosodás, amiben és amikor ráébredhetnek, hogy bár sok feladat áll még előttünk, de alapjaiban nem ez az ország a világok legrosszabbika! Kell lennie közös céloknak. Ilyen lehet Magyarország jóléte. Ha minden EU-parlamenti magyar képviselő ezért dolgozna, mennyivel könnyebb és boldogabb lehetne a világ, melyben élünk!
Nem egy ideológiát kell követni, hanem a hazánkért cselekedni!
Az interjú a Magyar Nemzetben olvasható:
https://magyarnemzet.hu/kulfold/2025/04/emlekszem-az-elelmiszerhianyra-sot-az-ehezesre-is