2026. 02. 08.
A napokban a Csokonai Színház színpadán egy egészen felemelő és magával ragadó előadás részese lehetett a nagyérdemű közönség a felújított épületben.
Nem tisztem és feladatom az előadás szakmai színvonalát vagy koreográfiáját, zenei összeállítását elemeznem, de az biztos, hogy Zsuráfszky Zoltán neve elég biztosíték arra, hogy minden a helyén volt. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes fellépése igazi csemege volt Debrecen kulturális kínálatában.
Számomra a legnagyszerűbb eleme az egész előadásnak az volt, amikor az elsötétített színpadon tizenkét fellépő jelent meg. Egyenként előléptek egy-egy fénykörbe, miközben a mögöttük lévő falon megjelent a nevük és egy felmenőjük neve és katonai rangja. Ehhez egy-egy korabeli fénykép is társult. Volt közöttük honvéd, huszár, főtűzmester, őrmester, hadnagy, főhadnagy, vezérőrnagy. De mind katonahősök voltak! Ezek a képek és nevek mutatták meg a háború valódi arcát, azt, hogy ott valódi emberek voltak és vannak és nem egy számítógép képernyője előtt nyomkodjuk a billentyűket és ha nem sikerül valami, akkor újratöltjük a játékot.
Akkor sem és most sincs lehetőség „újratöltésre” és főleg nem játékra! Bárki, aki bármely háború mellett érvel, annak támogatására szólít fel, oda embereket küld vagy küldene, az maga a háborús bűnös. Mert a kérdés nagyon egyszerű! Mi a jobb: a háború vagy a béke?
Egészen elképesztő hallani a mai európai vezetőket, akik kijelentik, hogy nincsenek felkészülve a békére! Akkor mire vannak felkészülve? Arra, hogy kirobbantsák a harmadik világháborút, arra, hogy megint százezrek haljanak meg mások érdekeiért, arra, hogy üzletet lássanak a háborúban? A válasz ezekre sajnos az IGEN. Erre felkészültek, de a békére nem! Döbbenetes! Vannak idehaza is olyan politikusok, újságírók, elemzők, akik a háború szükségessége mellett érvelnek. És nem süllyednek el szégyenükben.
Néhány dologra érdemes felhívni a figyelmet, mert kevesebb hírértéket kaptak a háborúval kapcsolatban. Az egyik, hogy az ukrán „állam” a kisebbségekkel szemben teljesen elutasító, azokat az élet minden szintjén szankcionáló politikát folytatott és folytat! A másik, talán első olvasatra nem ide tartozik: „…Dizard kemény ember és Abudir messze van”. Egy Rejtő-klasszikus egyik mondata ez. De ha lefordítjuk az orosz-ukrán háborúra, akkor érthetővé válik: Putyin kemény ember és Oroszország hatalmas! Vagyis nem fogja hagyni az orosz kisebbség megsemmisítését és korlátlan gazdasági erő áll mögötte!
A magukat európai vezetőknek gondoló szélsőbaloldali-liberális-zöld őrültek azt az „apróságot” nem hajlandók megérteni, hogy nem Oroszországnak van szüksége Európára, hanem Európának lenne szüksége Oroszországra. A szinte kifogyhatatlan nyersanyagokra, a piacra. Az ukránok már régen becsődöltek volna, ha nincs az európai lenyúlható és elsikkasztható pénzcsap, aminek csak elenyésző része ment a tényleges háborúra, a többi pedig az arany wc-k sokaságára – a szó szoros és átvitt értelmében, egyaránt.
Trump elnök úr béketörekvését kell támogatni minden erővel, ahogy Orbán Viktor miniszterelnök is teszi az első pillanattól kezdve, mert az megállítaná sok-sok ember értelmetlen halálát. Sajnos, a jelenlegi európai vezetés kizárta magát ostoba butaságával a békefolyamatból.
Honnan is indultunk? Egy debreceni előadástól, ahol a magyar huszárok és katonák életét villantották fel. Ez is csak megerősítette az emberben, hogy mi a jobb: a háború vagy a béke? Természetesen, a BÉKE! Ehhez pedig mi is hozzájárulhatunk, ha április 12-én akkora X-et húzunk a FIDESZ jelöltjeire, hogy még a Holdon is lássák!