2025. 06. 12.
A jelöltállítás folyamata rendkívül fontos a demokratikus pártok életében: itt dől ugyanis el, hogy kik képviselhetik politikai közösségüket. A Tisza Pártnak jelenleg 27 tagja van, amivel a magyar demokrácia történetében példátlanul centralizált szervezeti modellt képvisel, miközben 106 egyéni választókörzet van az országban. Ez sajátos dilemmához vezet: hogyan lehet valódi népképviseletet megvalósítani ott, ahol nincs pártszervezet, csak központi döntés?
Debrecenben három választókerület három parlamenti helyet jelent, és három közösségi döntés lehetőségét. Most, hogy a Tisza Párt megkezdte jelöltjeinek kiválasztását, a kérdés nemcsak az, hogy kik indulnak, hanem az is: hogyan kerülnek kiválasztásra, és kiket képviselnek valójában? A demokrácia ugyanis nemcsak szavazatot, hanem beleszólást is jelent a közös ügyekbe, különösen azok részéről, akik hónapok óta a reményt képviselik a változást akarók számára. Debrecenben a Tisza Pártnak nincs alapszervezete. A helyi Tiszaszigetek aktivistái, akik rendezvényeket szerveztek, embereket mozgósítottak, kapcsolatokat építettek, most azzal szembesülhetnek: nem ők döntenek, csak igazolják a központ jelöltjeit. Szerepük a támogatásra szűkül. Jelenleg négy debreceni kötődésű, elkötelezett személy neve forog lehetséges jelöltként. Sokan közülük a mozgalom első helyi szereplői voltak. Mellettük azonban kívülről érkező, országosan ismert nevek is felmerültek, köztük olyan is, akit a pártvezetés potenciális miniszterként kezel. Akit a központ egy fontos vidéki körzetben szeretne indítani. Ki dönt tehát a jelöltről? A közösség? A szigetek tagjai? A párt országos központja? Esetleg egyetlen személy?
A Tisza Párt azért tudott lendületet venni, mert mozgósította azokat, akik csalódtak a jelenlegi politikai struktúrákban. De ha a jelöltek kiválasztása egy zárt, ellenőrizhetetlen folyamatban történik, személyes videók, HR-szűrések és belső szempontok alapján, akkor a közösség nem választ, csak asszisztál. A Tiszaszigetek tagjai – akik lelkesedéssel, munkával, lojalitással építettek egy új politikai közösséget – most először tapasztalhatják meg, milyen érzés az, amikor döntés születik róluk, nélkülük. Ez a pillanat nem szervezési kérdés, hanem elvi próbatétel: a részvétel eszméje döntéshozatalt jelent vagy csupán kampánymunkát? A képviseleti demokrácia lényege az, hogy a közösség önmagából választhatja ki azt, aki hitelesen reprezentálja. A politikai legitimitás nem központi kiválasztásból, hanem közösségi elismerésből fakad.
Nem ez az első alkalom, hogy Magyarországon a jelölés egy zárt eljárásban születik. Kollár Kinga is így jutott be az Európai Parlamentbe és a fővárosi közgyűlésbe. Bajnai Gordon miniszterelnökké válása pedig olyan folyamat eredménye volt, amelyet mind a mai napig miniszterelnöki castingként emlegetnek. Ezekben az esetekben nem csak az volt a probléma, hogy kívülről érkeztek, hanem az is, hogy nem tudtuk pontosan, kik döntöttek róluk, és milyen megfontolások alapján. Ha ma a debreceni körzetekben olyan jelöltek jelennek meg, akik nem a közösség belső megerősítéséből, hanem egy központi kiválasztásból lépnek színre, akkor ugyanazok a kérdőjelek fognak megjelenni. Kinek az érdekeit képviselik? Kik választották őket? Kinek tartoznak elszámolással?
A politikai közösség nem attól lesz új, hogy más nevei vannak, hanem attól, hogy másokat képvisel. A Tisza Párt azonban csak keveseket képvisel, annak ellenére, hogy sokak reményeit élteti, és egy új technológia által vezérelt központosítás veszélyét hordozza magában.
4.6692