Isten, áldd meg a magyart!

Talán nincs más olyan költemény, ami annyira megmaradt bennem, mint amit minden iskolai rendezvényen el kellett énekelni, vagy amit sportrendezvények alkalmával büszkén énekeltem – édesapám mellett állva a többi szurkolóval együtt.

Igen, így belegondolva, valóban nincs. A részünkké vált. Életünk minden napjában, akár többször is, énekeljük vagy elmondjuk. Nehéz léleksúlya van és nehéz emberi és társadalmi állapotról vall. De hozzánk tartozik. Magyarokhoz, olyan emberekhez, akik a magyar nemzet részének tartják magukat és büszkén vállalják azt a kulturális és történelmi örökséget, amit ez a vers – mélyre ásva a magyar társadalom történetében – sugall.

Január 22-e a magyar nemzet számára nem csupán egy dátum a naptárban, hanem emlékezés és az önvizsgálat ideje is. Ezen a napon ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját, annak emlékére, hogy 1823-ban Kölcsey Ferenc befejezte a Himnusz kéziratát. A Himnusz, azóta is nemzeti imádságunk, amely szavakba önti történelmünk fájdalmát, reményeit és erkölcsi tartását.

A magyar kultúra olyan közös örökség, amely évszázadokon át formálódott, és amelynek értékei itt élnek bennünk – nyelvünkben, gondolkodásunkban, művészetünkben. Ünnepelni ezt a kultúrát annyit jelent, mint felismerni, megmutatni gyökereinket, és felelősséget vállalni jövőnkért!

Debrecen évszázadokon át a magyar szellemi élet egyik legfontosabb központja volt, mely joggal viseli a „kálvinista Róma” elnevezést. Nem csupán történelmi események tanúja volt, hanem olyan alkotók bölcsője is, akik maradandó nyomot hagytak a magyar irodalomban és gondolkodásban.

Debreceninek lenni, a debreceni kultúrát magaménak tudni és szeretni nem külön választható. Büszke vagyok arra, hogy Debrecenben születtem és születésemtől fogva láthatom városunk fejlődésének folyamatát. Büszke vagyok arra, hogy Debrecenben jártam iskolákba, hogy Debrecenben végeztem az egyetemen. Büszke vagyok arra, hogy Debrecenben alapítottam családot, hogy Debrecenben neveltem a gyerekeimet, és büszke vagyok, hogy ők is büszke debreceniek. Büszke vagyok arra, hogy Debrecenben dolgozhatok és munkámmal Debrecenért tehetek. Amikor a Magyar Kultúra Napján mindenki a kultúra fontosságáról szól és mindenki méltatja az elődöket, gyakran elfelejtődik egy fontos gondolat.

Mégpedig az, hogy az ami körülvesz bennünket a világban, a szűkebb értelemben vett világunkban is, a városunkban, az mind-mind a kultúrát jelenti. Sokan azt hiszik, hogy a kultúra egyenlő azokkal a programokkal, amelyekben részt veszünk – legyen az egy színházi előadás vagy egy mozifilm megnézése vagy egy kiállítás megtekintése. Attól jóval több. Ha körbenézünk a lakásunkban, a munkahelyünkön, az íróasztalunkon vagy ki-ki a saját munkaterületén, biztos tudna mutatni mindenki egy olyan tárgyat, amely alapján a Debrecenhez való kötődése mondható el. Ez pontosan ugyanolyan, mint amikor a táskánkban, a tárcánkban hordozzuk a családtagjaink, a szeretteink fotóját, vagy manapság a mobiltelefon fotói között tartjuk a szeretteink képét. Ugyanígy tartjuk a lelkünkben és a szívünkben otthon vagy a munkahelyi környezetben a városról alkotott képeket, melyek a mi tapasztalatunk, gyerekkori és felnőttkori élmények egyaránt, amelyek során mind tudunk beszélni arról, hogy ami körülvett akkor és most bennünket, az nem csak a saját kultúránk, hanem városunk minden polgárának a kultúrája is. Függetlenül attól, hogy valaki alkotó vagy művészember, mindenki hozzátesz, ha mással nem is, csak a jelenlétével a városunk kultúrájához.

Kölcsey mentén, a magyar nyelven alkotók közül, ha az irodalmunk alakjait tekintjük, Debrecen neve összefonódik Csokonai Vitéz Mihály alakjával, akinek a verseiben ott él Debrecen szelleme, a diákélet szabadsága, a magyar nyelv gazdagsága és zeneisége.

Ugyancsak Debrecenhez kötődik Fazekas Mihály neve, akinek Lúdas Matyi című műve máig a magyar irodalom egyik legismertebb és legkedveltebb alkotása. Fazekas művében a népi igazságérzet, az erkölcsi helytállás és az igazságtalansággal szembeni bátorság jelenik meg.

Ezek az értékek nemcsak egy irodalmi műben, hanem a magyar kulturális gondolkodás egészében fontos szerepet játszanak. Ady Endre debreceni évei meghatározóak voltak szellemi fejlődésében. Az itt szerzett tapasztalatok hozzájárultak ahhoz a kritikus, újító szemlélethez, amely később az ő költészetének egyik alapköve lett. Ady műveiben a magyar sors kérdései, a nemzeti önvizsgálat és a megújulás igénye fogalmazódik meg – olyan témák, amelyek a Magyar Kultúra Napján különösen aktuálisak.

Ha Debrecen irodalmi örökségéről beszélünk, nem feledkezhetünk meg Szabó Magdáról sem, aki városunk egyik legnagyobb hatású írója. Szabó Magda műveiben Debrecen nem csupán helyszín, hanem lelki és erkölcsi tér is. Regényeiben – mint például a Régimódi történet – a város szellemisége, az erkölcsi szigor és az emberi érzékenység különleges egységben jelenik meg. Szabó Magda írásai nemzedékek számára tették átélhetővé a magyar történelem és kultúra személyes oldalát. De beszélhetünk Térey Jánosról és Borbély Szilárdról is, akik messze a kortárs irodalom nagy alakjainak számítanak!

Ezek az alkotók mind azt bizonyítják, hogy a magyar kultúra nem elvont fogalom, hanem élő hagyomány. Olyan értékek összessége, amelyek az egyén életét és a közösség jövőjét egyaránt formálják. A magyar nyelv, amelyen alkottak, különleges kincs: egyszerre hordozza múltunk emlékeit és jövőnk lehetőségeit. Ahogy a városunkhoz köthető képzőművészek, zenészek, zeneszerzők és színészek, valamint a népi kultúra képviselői is.

A Magyar Kultúra Napja arra is figyelmeztet bennünket, hogy a kultúrát nem csupán ünnepelni kell, hanem hozzáadni és továbbadni is. A mai világ gyors változásai közepette különösen fontos, hogy kapaszkodót találjunk azokban az értékekben, amelyeket elődeink ránk hagytak és akik hozzájárulnak ahhoz, hogy megértsük önmagunkat és helyünket a világban.

Debrecen példája azt mutatja, hogy egy város kulturális ereje nemcsak épületeiben vagy intézményeiben rejlik, hanem azokban az emberekben, akik gondolkodtak, alkottak és hittek az értékteremtés fontosságában, hittek városunk megtartó erejében. Ez a szellemi örökség ma is kötelez bennünket!

Ez a nap az emlékezés, a tisztelet és az összetartozás ünnepe. Ünnepeljük együtt a magyar kultúrát, Debrecen gazdag irodalmi örökségét, és mindazokat az értékeket, amelyek összekötnek bennünket – magyarként.