2025. 12. 26.
Kiemelt kép: Levi Wolff rabbi menórát gyújt a Bondi Pavilonban, hogy tisztelegjen a 2025. december 15-én Sydneyben, a Bondi Beachen megrendezett zsidó ünnepen történt lövöldözés áldozatai előtt. REUTERS/Hollie Adams
Vasárnap este a világ számos pontján, minden zsidó otthon, minden zsidó közösség várta a fény érkezését, hogy eljöjjön az öröm hirdetésének pillanata. Vasárnap, advent harmadik napján, amikor már az öröm lángjának fénye világítja be a kereszténység lelkét, a zsidó világ újból gyászol.
Megtörtént, amit a 2023-as október 07-i mészárlás után nem tudtunk elképzelni, a Sydney-ben történt vérontás felülír mindent. Ártatlan emberekre – gyerekekre, nőkre, idős emberekre és férfiakra, akik az ünnepet köszöntve mentek a Bondi Beachre – vadászott két terrorista, az 50 éves Sajid Akram és 24 éves fia, Naveed Akram. Ismét egy zsidó ünnep alkalmával.
A merényletnek tizenhat halálos áldozata van, közöttük két magyar áldozat is.
A 82 éves holokauszt-túlélő Pogány Marika, aki a rendezvény első sorában ült, amikor a merénylők meggyilkolták, aki évtizedek óta önkéntes szolgálatot teljesített a Meals on Wheels szervezetnél és akire a szlovákiai Komáromi Zsidó Hitközség így emlékezik: „mindvégig hű maradt magyar zsidó gyökereihez”.
A merénylet másik magyar származású áldozata a 78 éves Weitzen Tibor volt.
December 14-én pedig, az amszterdami rendőrség került összetűzésbe azokkal a tüntetőkkel, akik a Concertgebouw előtt demonstráltak, a hanuka ünnep rendezvénye alatt, melyen Shai Abramson is fellépett, aki az IDF hivatalos kántora. Mintha a világ nem tanulna a történelemből!
„nész gádól hájá sám, „nagy csoda történt ott”
A tragédia árnyékában, a hanuka ünnepének nyolc napján, a zsidó ember lelkében megszólalnak a trenderli négy oldalát jelképező betűk szavai, amik az ünnep csodájáról szólnak. Arról a csodáról, amely a Júda Makkabi seregei által visszafoglalt Jeruzsálemi Szentély csodája, ami napokon át adta a szent tűzhöz szükséges olajat, amely újra bevilágíthatta a Szentélyt. A Makkabeusok története, a megtisztított oltár és a csoda, amelyben a csekély mennyiségű olaj nyolc napon át égett, azt üzeni: ha van hitünk és elszántságunk, a fény mindig képes legyőzni a sötétséget.
Három héttel ezelőtt kapcsolódtak fel Debrecen adventi fényei. Sok ezernyi apró fény, melyek együtt világítják be városunk utcáit és amelyek fényében egyszerre öltözött ünnepi hangulatba minden honfitársunk lelke is.
Ahogy hanuka idején a zsidó otthonokban kiteszik a hanukkiát és napról-napra egy gyertyával többet gyújtanak meg, jelezve ezzel a külvilágnak, hogy abba az otthonba beköltözött az ünnep fénye és melege, úgy gyújtja meg városunk keresztény közössége is az advent gyertyáit négy héten át minden vasárnap és mutatja meg Debrecen is a világnak, hogy városunkba is megérkezett a hit, a remény, az öröm és a szeretet lángja.
Ez a két szokás, abból a közös, ősi gyökerekből ered, melyek mind a zsidó, mind a keresztény hit alapjai. Közös fundamentum ez és városunk vallási közösségei erre a alapra helyezik hitük jövőjét is. Mert Debrecen a hitnek nemcsak a múltat, a jelent, hanem a jövőt is jelenti.
Míg a világ kifordul az emberség tengelyéből, Debrecen város közössége ennek szellemében építi jövőjét. A kölcsönös tisztelet, a nyitottság és a békés együttélés értékei – azok, amelyek ennek a hosszú építkezésnek a során otthonná tették városunkat mindazok számára, akik itt élnek, vallástól, származástól függetlenül.
A szomszédságunkban élő emberek a békéért imádkozva élik meg a háború szörnyűségét, míg Európa nyugati világa megbénulva figyeli azt, hogy az őket elárasztó migrációs hullám hatásai miként temetik alá az európai-keresztény értékeket, megtapasztalva a fenyegetettség és a káosz okozta félelmet, amelyet most Ausztráliában is közelről megismerhettek.
Amikor a németországi városok adventi vásárait erős kordonokkal kell védeni, hogy a békés, ünneplő tömegbe ne hajtsanak be a merénylők, akkor elgondolkodunk azon, hogy milyen nagy adomány az ember életének a biztonsága, melyet hazánkban Magyarország Kormánya, szembeszállva az Európai Unió politikájával és kényszerítésével, elsődleges feladatának tekint.
Az ünnepeink fényei a remény, a kitartás és az összetartozás jelképei.
A hanuka lángjainak, az advent fényeinek újra fellobbanása emlékeztet minket arra, hogy a fény megsokszorozható. Egyetlen láng is képes újabbakat gyújtani – ahogy egyetlen jó szándék, egyetlen figyelmesség is képes közösségeket, családokat, közelebb hozni egymáshoz.
Figyelmet, hogy a rászoruló és elesett embertársaink is részesei legyenek az ünnep adta lelki és szívbéli fényességnek, hogy megérezhesse mindenki a szeretet erejét, szembeszállva így a terrorizmus értelmezhetetlen üzenetével.