2026. 02. 12.
Megrendülten értesült Debrecen közössége Filep Tibor újságíró, történész, középiskolai tanár, sakkmester és dokumentumfilm-rendező haláláról.
Különösen meghatározó volt számára az 1956-os forradalom és szabadságharc, melyet nem történelmi távolságból szemlélt, hanem személyes tapasztalatként hordozott, hiszen a Nemzetőrség tagja volt. Az ötvenhatos múlt nem emlék volt számára, hanem erkölcsi mérce, amelyhez egész pályáját igazította.
Debrecen forradalmi eseményeit feldolgozó munkáiban arcot és nevet adott a résztvevőknek, s visszaadta a város méltóságát. Riportjai, tanulmányai és publicisztikái hidat építettek a túlélők emlékezete és a fiatalabb nemzedékek kíváncsisága között. Az 56-os debreceni történésekről szóló írásai nélkül ma jócskán szegényebb lenne a város kollektív emlékezete.
A debreceni forradalom – 1956. október, 12 nap krónikája
A debreceni forradalom – 1956. október, 12 nap krónikája című műve a rendszerváltást követően évekig az íróasztalomon volt, s középiskolás diákként gyakran forgattam. Akkoriban édesanyám is sokat mesélt egykori kedves tanáráról, aki alapos tudásáról, humanizmusáról és a diákok iránti szeretetéről volt ismert. Bátorságát jellemezte, hogy egy történet szerint az egyik iskolai kiránduláson, esti szalonnasütés közben mesélt a gyerekeknek 1956-ról.
Filep Tibor Debrecenben nemcsak újságíró volt, hanem tanú, krónikás és lelkiismeret, egyszerre. Soha nem emelte fel hangját fölöslegesen, de a sorok közötti csendben mindig ott volt a bátorság. Pontosan tudta, hogy a történelmi igazság nem látványos jelszavakban, hanem aprólékos, tisztességes munkában születik meg.
Emlékét megőrizzük írásaiban, a város utcáin felidézett történetekben, és abban a csendes felelősségben, amelyre egész életével tanított.