2025. 11. 04.
Kiemelt kép: https://1956debrecen.wordpress.com
1956. november 4-e hajnalán Debrecenben is véget értek az álmok. A forradalom napjaiban a debreceniek hitték, hogy valódi változás jöhet, s valami új, jobb kezdődhet el mindannyiuk, mindannyiunk életében. Aztán vége lett.
A szovjet tankok megjelenése, motorjuk baljós dübörgése, lánctalpaik messze hallatszó csikorgása és zörgése félelmet szült a helyiek szívében. Mindenki emlékszik erre a hajnalra, aki akkor élt, s már feleszmélt korban volt: édesanyám – 9 évesen – a Csapókertben lakott szüleivel, s ilyentájt, november elején gyakran elmesélte nekünk, miket élt át akkor.
Azon a hajnalon ő is felébredt, mert iszonyú hanggal jöttek több órán keresztül a tankok a Sámsoni úton és a Mátyás király utcán befelé, a város irányába. Később ágyúdörejt is lehetett hallani, ekkor lőtték a Kossuth laktanyát és a posta épületét. Ő ágyában, takarója alatt, zseblámpájával a Hétalvó puttonyocska című meséskönyvet olvasta – ma is megvan –, s a konyhából, a rádióból, Nagy Imre jól ismert szónoklata szűrődött be: „Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt…”
Azon a napon a város terei kiürültek, az emberek többnyire otthonaikba húzódtak vissza. A szovjet katonák jelenléte mindennapossá vált, a járőröző járművek hangja és látványa pedig minduntalan emlékeztette cíviseket: a szabadság rövid volt.
A megtorlás hamar megkezdődött. Sokan – főleg fiatalok – a távozás mellett döntöttek. A debreceniek suttogva beszéltek a történtekről, mert féltek az új hatalomtól. A családokban a fájdalom és a veszteség mellett mégis ott élt a remény, hogy egyszer eljön az igazság ideje.
Debrecenben, akárcsak az ország többi részén, a mindennapokban lassan helyreállt az élet látszata, de a szívekben mély seb maradt. Az iskolákban és a munkahelyeken újra kötelező lett a kommunista rendszer dicsérete, mégis sokan őrizték a forradalom emlékét – titokban. A magyarok megtanultak hallgatni, de nem felejteni.
1956 leverése nemcsak egy politikai esemény volt, hanem egy egész nemzet – benne városunk, Debrecen – lelki törése is. A cívisváros lakói soha nem feledték azokat a napokat, amikor hitték, hogy szabadok lehetnek – és azt a hajnalt sem, amikor a tankok eltiporták ezt a reményt.