Luther Márton 507 éve függesztette ki 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. A reformáció egyik kulcsfontosságú gondolatát Luther Márton 62. tétele fogalmazta meg: „Verus thesaurus Ecclesiae est sacrosanctum evangelium gloriae et gratiae Dei.” („Az egyház igazi kincse Isten dicsőségének és kegyelmének szentséges evangéliuma.”) Ez a tétel arra hívja fel a figyelmet, hogy az egyház és a hívők számára a valódi értéket nem a külsőségek, hanem a belső hit és a Szentírás tanulmányozása jelenti. Magyarországon, különösen Debrecenben, ahol a református hagyományok mélyen gyökereznek, ez a gondolat újra és újra érvényes üzenetet hordoz, emlékeztetve a hit szerepére a közösség életében és a nemzeti identitás alakításában.
A 62. tétel alapján a reformáció arra ösztönözte a híveket, hogy a Biblia tanulmányozását mindenki számára elérhetővé tegyék – akár anyanyelven is. Ez az elv inspirálta a magyar Biblia-fordításokat, például Károli Gáspár vizsolyi fordítását 1590-ben, amely az első teljes magyar nyelvű Biblia volt. Károli és munkatársai fáradhatatlan munkával biztosították, hogy a Szentírás megérthető legyen a magyar emberek számára, és így a reformáció szellemében az evangélium eljusson mindenkihez. Debrecen különösen büszke erre az örökségre. A város a reformáció idején a magyar protestantizmus központjává vált, és azóta is jelentős szerepet játszik a vallásos és oktatási életben. Az itt alapított Református Kollégium a tudás és a hit központjává vált, és a reformáció szellemében nevelte az ifjúságot. Luther tételei, különösen a 62. tétel, arra bátorítanak bennünket, hogy a hit és a tudás kéz a kézben járhatnak, és hogy a nevelés célja a szellemi gazdagodás és az egyéni hit elmélyítése. A mai magyarok számára Luther, Kálvin és Szenczi Molnár Albert üzenete a kulturális identitás szempontjából is fontos. Az anyanyelv ápolása és megőrzése, az irodalom és a Szentírás tanulmányozása mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy megőrizzük és gazdagítsuk nemzeti örökségünket. Ahogyan Luther és Kálvin a német nyelvet felemelte és a hétköznapi emberek számára érthetővé tette a Bibliát, úgy a magyar reformáció (Károli és Szenczi) is hasonló célt szolgált: a magyar nyelv és kultúra ápolását, a közösség megerősítését és az egyéni hit megélésének lehetőségét.
A reformáció napja emlékeztet bennünket arra, hogy a hit, a kultúra és az oktatás szoros kapcsolatban állnak egymással. Luther 62. tétele ma is arra ösztönzi a magyarokat és a debrecenieket, hogy úgy tiszteljék az Evangéliumot, mint az egyház igazi kincsét, és hogy értékeljék anyanyelvüket, kulturális örökségüket és közösségi identitásukat.
4.6692