2025. 12. 09.
A remény vagy mondhatnánk azt is, hogy a Messiás várásának az öröme, amely kapcsolódik az előző hét üzenetéhez.
Hinni abban, hogy eljön egy olyan idő, amely számukra könnyebbé teszi az életet, amely boldogságot hoz, amely megengedi nekünk azt, hogy az utódaink számára biztos jövőt építhessünk. És ha nem megy ez másként, ha ezt mi nem tudjuk megvalósítani, akkor nem marad más hátra, mint várni azt, aki megfogva a kezünket, megmutatja a helyes utat nekünk. Azt az utat, amelyet Isten számtalanszor próbál láttatni életünk során és amely üzenetet mi nem tudunk megfejteni, mi nem értjük, mi teljesen mást gondolunk, akkor eljön egy tolmács, aki felnyitja a szemünket, megnyitva a szívünket, felébresztve gondolatainkat, rávezet bennünket az élet helyes útjára. Aki elhozza Isten üzenetét, azt az üzenetet, amit mi nem tudtunk értelmezni, bár a hitünk megvan, de a kódokat, a jeleket nem értjük, mert a bajaink és a gondjaink sokasága ott van a szemünk előtt és nem engedi látni azt a jóságot, azt a szívből jövő üzenetet, melyet Isten már születésünktől fogva elénk tár. Akkor eljön Ő, aki minden nehézségünket szétrebbentve rámutat az út végére, felénk fordul és megkérdezi; így már ugye könnyebb lesz? Na, ő a Messiás.
Valahol minden emberben ott lakozik a Messiás, aki mindaddig a pillanatig nem szól és nem ébreszt fel bennünket, illetve a gondolatainkat és a szívünket, még a kétségeink utolsó hullámában el nem veszünk.
Most világítanak a hit és a remény lángjának fényei, melyek fellobbanásukkal annak az üzenetét hozzák el, aki mindvégig mellettünk van. Volt, van és lesz is. De ez nem megy másként, csak a hit eszközével, a bizakodáséval, a reményével, amelyben megkapaszkodva hiszünk. Hiszünk abban, hogy be tudjuk váltani azt az isteni üzenetet, miként a világ dolgaihoz mi is tudjunk adni valamit még, ha az aprócska dolog is. Van aki a tudását, van aki a hozzáállását az élethez, van aki az embertársai iránti szeretetét, van aki a családalapítás ősi örökét adja azzal, hogy gyermekei beválthatják az isteni üzenet lényegét; hogy alkossunk mi is. Egy picit tegyünk hozzá ehhez a bár olykor keserű, de mégis oly szép világhoz, amelyhez görcsösen ragaszkodunk. Amelyben ki akarjuk teljesíteni az életünket és amelyet végig akarunk élni.
Milyen érdekes!
A két adventi üzenet – hit és remény – szorosan egymásba kapaszkodva alkotja meg életünk fundamentumát, s ezek örökkévalósága biztos alapot ad földi és spirituális létünk kiteljesedésének.
Ha elsétálunk városunk főutcájára, ahol a Debreceni Református Nagytemplom előtt megállva, felnézve annak két tornyára, megérthetjük annak valódi üzenetét és amely tornyok egyszerre képviselik a hit és a remény létét, amely tornyok, ahogy Szabó Magda is írta, egyszerre az édesanyánk és édesapánk szimbólumai, akik a hit és remény családfőiként boldogan néznek reánk, gyermekeikre.
És ott a Nagytemplom előtt, mély alázatban megérthetjük, hogy Debrecen az a hely, ahol mindenki meg tudja élni hitét, annak békességében, annak spiritualitásában.
Igen, talán ez lehet városunkban advent második hetének üzenete.