2025. 10. 17.
Mindig hatalmas élmény több százezer magyar emberrel együtt lenni. Főleg akkor, ha egy a hit, egy a cél. Így szokott ez lenni a Békemeneteken. Most is így volt. A Margit híd pesti hídfőjénél vártuk a menet elejét. A Nyugatitól eddig elsétálni is hatalmas élmény volt, mert végig a körút tele volt magyar zászlós emberek tömegével. A várakozás ideje alatt is rengeteg ismerős arcot láttunk. A menet még meg sem érkezett, de a körút a Nyugatitól a hídig tele lett emberekkel. Mindenki várta, hogy csatlakozhasson és együtt folytassuk az utat a Kossuth térre.
Először a biztonságiak jelentek meg, hogy helyet csináljanak az érkező rendőrségi teherautónak, majd az azt követő mozgó stúdiónak. Végül megjelent a Békemenet eleje – szívből jövő ováció és hatalmas zászlólengetések közepette.
Peter Falk szobránál sikerült beállni és innen együtt mentünk a legnagyobb egyetértésben az Alkotmány utca és a tér felé. Itt szerencsénk volt, mert simán bejutottunk a tér jobb oldalára, az egyik hatalmas kivetítőtől nem messze álltunk meg. Innen végig követhettük az ünnepi műsort, a fellépőket, a honvédség fantasztikus áthúzását. És természetesen Orbán Viktor miniszterelnök úr ünnepi beszédét. Igen, egy hosszú távra előre tekintő, az európai és a világ politikai helyzetével teljesen tisztában lévő államférfi beszéde volt ez. Négy-öt lépéssel mindig előbbre jár gondolataiban és aztán a tettekben is, mint bármely más, magát felelősnek gondoló politikus.
Felemelő pillanatok: a több százezer hazafi figyelmesen követi a műsort és a miniszterelnök ünnepi beszédét a Kossuth téren
Rákay Philip jó választás volt műsorvezetőnek, Körtvélyessy Zsolt monológjai, összekötő szövegei – innen is gratulálok a szerzőnek – egészen kiválóak voltak.
A filmen és aztán a színpadon is megjelenő hat idős férfi, 56-os hős megjelenése kimagasló élmény volt. A zenék külön kategóriát képeztek. Én csak a nevét hallottam eddig Radics Giginek, az arca, a hangja is ismeretlen volt. Egy jó menedzseri csapat felépíthetné belőle a magyar J-Lo-t. Eddig csak egy celebnek véltem, de most megmutatta, hogy igazi tehetség. Curtis műfaja (rap) teljesen idegen és nem is fogom megszeretni, de fellépése kellemes meglepetés volt.
Azonban volt egy mozzanat, amit nem lehet és nem is szabad kikerülni. Bármilyen fontos és lélekemelő órák voltak ezek, de nem tartom megengedhetőnek, hogy ilyen egy 56-os megemlékezésen előforduljon. Volt egy kislány, aki fantasztikusan énekelt és róla még biztosan fogunk hallani! Kívánom, hogy előadói karrierje emelkedjen és méltán befutott lehessen! De amit énekelt, az nagyon nem ideillő volt! A kivetítőn látszott, hogy a közönségnek rettenetesen tetszett, vele énekelték. Mert nem tudták, ahogy a műsor szerkesztője sem (remélem), hogy a dal, az egy kommunista párttitkár apáról szól.
Zorán és Dusán a magyar könnyűzene korai korszakának megkerülhetetlen alakjai. De Zorán Apám hitte dala az a saját édesapjuknak szóló dal, aki a jugoszláv kommunista párt egyik nem kevés hatalommal bíró alakja volt. Ezért bizony nagy kár volt. Persze, lehet magyarázni, hogy ahány ember, annyi jelentése van a szövegnek, mindenki mást hall belőle. De ilyenkor tessenek Arany János széljegyzetét felidézni: „Gondolta a fene!”
Felemelő pillanat volt, amikor kikerült a netre Orbán Viktor édesanyjával való beszélgetés, aki szintén a Békemeneten vonult. Csodás válaszai minden ostobaságot helyre tettek, élvezet volt hallgatni a derűvel, humorral átszőtt szavait.
Elgondolkodtató volt a tiszás hölgy saját videója is, melyben szembesült azzal, hogy itt nem tíz-húsz ember sétálgat, hanem több százezer, derék magyar ember tartja fontosnak az értékek melletti kiállást. Számukra ez persze hatalmas baj! Vajon eddig hol volt ez a hölgy, hogy ennyire el volt vágva a világtól? Ennyire semmit sem érzékelt? Ahogy a többi sem, mert egyszerű kérdésekre sem tudtak értelmes választ adni.
Erőt kell merítsünk a Békemenet és az ünnepi műsor adta reményből, hogy folytatódni fog a magyar út. Nem leszünk brüsszeli csatlósállam!
A Békemenet kapcsán nem lehet kikerülni a létszám kérdését, mert szintén ezen a napon tartotta az ellenzék is a saját vonulását. Mindkét oldal a saját előnyét óhajtja, akarja. De a tények makacs dolgok. A szemtanú hitelességével írhatom, hogy a mikor a Nyugatinál járt a menet eleje és visszanéztünk a híd felé, akkor csak a hatalmas tömeget láttuk az út teljes szélességében és még a járdákon is egészen a Margit híd kanyarjáig. Ez önmagában nem tízezer, hanem százezres tömeget mutat.
A másik rendezvény vonulása is imitt-amott tömegeket mutat, de igencsak szellősen. A Kossuth tér tele volt, a Hősök tere nem, ahogy az Andrássy sem. A Kossuth tér környéki utcák viszont tele voltak.
De mindenki abban hisz, amiben szeretne, mert így szép az élet! Ahogy Harry Potter mondta: hazudni bűn!
Fotók: Orbán Viktor Facebook-oldala