2025. 05. 15.
A Piac utca boltívei alatt ma is ott leng az a különös, századfordulós varázs, amely egykor Debrecent „keleti Svájccá” emelte. Aki ma végigsétál rajta, alig sejti, hogy egy kis tábla, néhány aranybetű is elég volt ahhoz, hogy egy gyermeknek az egész világ megváltozzon.
1908-ban egy nyolcéves kisfiú érkezett a városba. Szabó Lőrinc volt az – később a magyar líra egyik legnagyobbja –, akinek emlékeiben örökre megmaradt egy bolt cégére: „Óriás és Ékszerész”. A fiú a Tücsökzene soraiban idézte fel az élményt: „Ó-R-I-Á-S?… Az!… Istenem!… Eszerint, gyúltam ki, itt egy Óriás lakik…” A tábla nemcsak egy üzletet jelölt, hanem egy egész város ígéretét a gyermek számára: Debrecen csodákkal, hősökkel, tűzvészekkel és történelemmel teli aranykorát.
Az ifjú, s a már beérett költő
A bolt tulajdonosa, Löfkovits Arthur valóban különleges ember volt. Nagyváradról került Debrecenbe, s fiatalon, mindössze húszévesen nyitotta meg órás- és ékszerészüzletét a Piac utca 38. szám alatt. Nemcsak kiváló mester volt, hanem szenvedélyes műgyűjtő is: több ezer darabos kollekcióját a debreceni múzeumnak adományozta, és tízéves részletfizetéssel 5000 koronát ajánlott fel gyűjteménygyarapításra. A múzeum később őt kérte fel igazgatónak is. Nevét méltán őrzi Debrecen kultúrtörténete.
Fotó: Déri Múzeum
Az épület akkoriban az evangélikus gyülekezet tulajdona volt – és ma ismét az. A közösség jóvoltából most újra ott függ a boltíves átjáróban az a trükkös tábla, amelynek egyik oldalán Órás és Ékszerész, a másikon pedig Óriás és Ékszerész olvasható. Egy játékos optikai csalódás, amely nemcsak egy régi történetre emlékeztet, hanem arra is: irodalmi térben járunk.
Több mint nosztalgia ez – egy városi legenda, amely ma is mesélni kezd, ha hagyjuk. Mert a varázs nem veszett el. Ott él a betűk között, a boltívek alatt, és azokban, akik figyelnek rá!
4.6692