Múlt szombaton Debrecen városa különös „kitüntetésben” részesülhetett: félév után újra ellátogatott hozzánk Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke, és az este folyamán nagygyűlést tartott a híveknek.
Az előzmények azonban épp arra mutatnak rá, miként ne viselkedjen egy politikus, különösen, ha szépreményű tervei vannak az ország vezetésére!
Kezdődött azzal, hogy néhány nappal az esemény előtt dörgedelmes hangon, már-már fenyegető stílusban kérte számon Debrecen polgármesterét, amiért – nyilván a nem kellő időben megkezdett szervező munkájuk okán – nem találtak „megfelelő” zárt teret rendezvényük megtartásához. A közéletben a felesége lehallgatásával ismertté vált Magyar (micsoda antré!) odáig ment, hogy – olcsó érzelmi húrokat pengetve – karonülő csecsemők százait vizionálta a régi városháza előtti térre, térdig érő hóban. Papp László intelligensen válaszolt a messiás provokatív levelére, lényegében közölte: neki nem feladata semmilyen, a városban zajló pártrendezvény koordinálása, s egyúttal – felelős vezetőhöz méltóan – a fenyegetéseket is visszautasította. Debrecen tehát kiállt magáért! Hiszen, ahogy Papp László mondta: ő a város polgárainak hasznára, javára és megmaradására esküdött fel.
A nőkkel szemben mindig különös bátorságot mutató Casanova (tudjuk, bármely hölgyet „megkaphat” – szerinte) ezt követően magasabb fokozatba tolta az arrogancia kapcsolóját: a korábban az ő kérésére szombati időpontokra leszervezett – két debreceni idősotthonba szóló – látogatását anélkül, hogy erről az érintetteket értesítette volna, mellőzte. Mint utóbb kiderült, helyette inkább Nyírszőlősre ment egy gyermekotthonba, előre nem egyeztetett látogatásra, ahol eljátszhatta, hogy őt – nyilván politikai okokból – nem engedik be az intézménybe.
A debreceni vizit elmaradása csak úgy derült ki, hogy az intézményvezető asszonynak külön telefonálnia kellett, miután Magyar Péter nem jelent meg a jelzett időpontokban. Széles Diána, Debrecen szociális ügyekért felelős alpolgármestere a közösségi médián keresztül, videóüzenetben kérte számon a Tisza Párt vezetőjét, s egyúttal – mint a fenntartó képviselője – kiállt a munkatársak mellett! Pikáns, hogy a kommentelők közt megjelent az érintett személy is, aki kissé alpári stílusban, tegező formulában fogalmazta meg hazugságokkal teletűzdelt írását, a végén közölve, mint egy gyenge westernfilmben: „Vége van, Dia. Ma már Debrecenben is a Tisza a legerősebb párt.” Erre megy hát ki a játék, úgy tűnik, nem az idősekért való aggodalom motiválja a balos vezért!
Nem meglepő ez a viselkedés annak fényében sem, hogy korábban pártja egyik – több pártot megjárt – politikusa az idős emberek haláláról és annak számukra kedvező hatásáról filozofált, s ettől Magyar Péter egy szóval sem határolódott el.
De ha már itt tartunk: a Tisza Párt elnökének legújabb szabadidős tevékenysége, melynek során propagandakörutakat szervez gyermeknevelő és idősgondozó intézményekbe, – s ahogy arra az imént utaltunk – vajon mennyire nemes célt szolgál? A jelek szerint sokkal inkább arról van szó, hogy egyszerre szeretne empatikusnak és elkötelezettnek tűnni a hívek előtt, miközben az érintettek legtöbbször csak statiszták a jól megkomponált PR-fotókhoz. Holott a nárcisztikus újbalos pártvezérnek tudnia kellene, hogy a szociális szféra gondozottjai és munkatársai nem díszletek egy kampányfilmhez, hanem valódi emberek, valódi problémákkal.
Magyar Péter és a hozzá hasonlók azt sem tudják még, hogy a debreceniek többsége idegenkedve nézi az effajta „politizálást” – az elmúlt évtizedekben, mint kutya a vizet, mindig lerázta magáról a hozzá hasonló tiszteletlen figurákat, messziről jött embereket, akik itt óhajtották politikai pecsenyéjüket sütögetni.